Gamer #1 - Mi a jó a horror játékokban?

Csáááá, picinyeim!

Ahogy ígértem, nekikezdek a gamer részlegnek, minek első posztjában tisztázni szeretném, mi is jó egy horrorjátékban. Először is szögezzük le: a légkör elengedhetetlenül fontos. Második a sztori, harmadik a karakterek. És akkor most fejtsük is ki ezeket szép sorban.

Five Nights at Freddy's

 A légkör mindenek előtt. Hogy miért? Mivel az egész játék alatt érezni kell a nyomást, hogy bármikor meghalhatsz, hogy a gonosz mindig ott van mögötted, hogy te csak egy áldozat vagy, semmi több. A helyszínek is sokat dobnak ezen, minél hátborzongatóbb, minél sötétebb, annál inkább emeli a nyomást, hogy itt valami rossz fog történni nemsokára.

A sztori is kiemelten fontos része a dolognak, a háttértörténet elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelően élvezhetővé tegyen egy játékot. Persze az nem jó, ha már túl sok a sztori és alig kell irányítani a karaktert, meg kell találni azt a középutat, ahol megtudjuk a történetet, de mi magunk is eleget játszhatunk. Vannak olyan játékok is, ahol még a sztori közben is lehet mozogni, menni, nem kell végighallgatni feltétlenül, mit akarnak nekünk mondani, bár ez szerintem nem jó, mivel így senki nem fogja végigvárni a szövegelést.

Slenderman

Harmadik pontunk a karakterek. Egyrészt a saját karakter, másrészt a gonosz. És hogy milyen nézetű a játék. Az, ha belső nézetből játszik valaki, sokkal jobban megijed, mint ha külső szemszögből nézi az eseményeket. Persze erre is van ellenpélda, de most általánosságban beszélek. A saját karakterünknek a nevét és viszonylagos háttértörténetét érdemes tudatni a játékossal, hogy legyen fogalma arról,

mit kell tennie. Persze ha a történet szerint épp becsöppent valahova, és nem emlékszik semmire, az más, ám ez is a kivételek része. És természetesen elengedhetetlen az ütős és mindig rémisztő fő gonosz. Ugyanis ha az nincs, nincs értelme az egésznek. Szerintem lényeges, hogy ne mutogassák állandóan, körbevegye egy sejtelmes légkör, egy köd, ami meggátol minket abban, hogy definiáljuk: mégis mi a fene áll előttünk. Nem szabad, hogy az ember kiismerje a játékot, kellenek a meglepő fordulatok, random beugrásos ijesztések, szaknéven "jumpscare"-ek, hogy pöröghessen a sztori, ne laposodjon le. Oké, asszem sikerült kicsit a második és harmadik pontot egybefolyatni, de mindegy, ezt valahogy nem is lehet külön elmagyarázni. Szóval. Majd jövök a folytatással, első bemutatandó játékunk egy alapmű, amit minden embernek ismernie kell, aki szereti a horrort. És ez nem más, mint az Outlast!!! Remélem már várjátok, aranyoskáim!

Addig is vegyetek egy vérfürdőt és relaxáljatok, koncentráljatok a következő napra, hogy minden jól menjen! Rémséges álmokat!

~Reaper