Gamer #12 - Telltale - The Walking Dead - 3. ÉVAD

Üdvözletem, kedves fiókák!

A Telltale által kiadott The Walking Dead harmadik évadjának kisebb beszámolóját hoztam el nektek, amelyet úgy is nevezhetnénk, mint egy kisebb pihenő.

Mit ne mondjak, a második évad jó nagy hatással volt rám. Eleinte emiatt nem is szerettem volna olyan hamar belevágni a harmadikba, mivel féltem, az még jobban kikészítene. Ám egy barátom ösztönzött rá, így végül úgy döntöttem, elfogadom a kihívást.

Bevezetésként

Őszintén nem néztem utána nagyon, hogy mi lesz a harmadik évadban. Nem vettem elő sem trailer-t, se semmi ilyesmit. Általában könyvsorozatoknál is ugyanígy szoktam tenni, hogyha ismerem az adott sorozatot és így is úgy is meg fogom minden részét szerezni, nem olvasom el a hátulját, hanem rögtön belekezdek. Így tettem ezzel a játékkal is, ezáltal sok meglepetést tartogatott a számomra.

Mi változott?

A történet főszereplői.Azt hittem, hogy tovább megyünk Clementine és Jane szálán, s ott folytatjuk. Logikus következtetés volt a részemről, hiszen, az első évadnak a fonalát folytattuk a második évadban. Ennek ellenére itt nem ez volt, hanem a sorozatbeli kedvenc karakterem tűnt fel a színen, Michonne!

A második, ami nagyon más volt, az már a bevezető képernyő. Az első és a második évad között is voltak némi különbségek, de nem ennyire. Itt eleinte azt hittem, hogy rossz változatot töltöttem le, vagy nem is tudom. Kicsit más volt.

Az irányítás lényegében ugyanaz volt, csak eléggé más köntösbe öntve, ami fura volt az elején, de idővel meg lehet szokni.

Maga a játékideje is sokkal rövidebb lett és mindössze 3 fejezetet tartalmazott, de pont elég volt a történetnek.

Történet

Michonne sok mindenen keresztülment. A lányait elvesztette, s folyton, látomás formájában visszatérnek a játék során. Nagyon nehezen bírja és a legelején, miután leütünk pár járkálót, ott volt a nagy kérdés, hogy meghúzzuk-e a ravaszt a fejünknél, vagy nem. Én a nemet választottam, bár így se, úgy se halt volna meg. Viszont megmentette a teljes kétségbeeséstől Pete, akihez hozzászegődtünk és a legénységéhez.

Pete állandó mániája, hogy keressen túlélőket és segítsen nekik, illetve a barátait megtalálni. Egy áldott lélek, akit ez hajt a túlélés fogaskerekében. Ám ez is visz minket a bajba. A hajónk, amin utazott, megrekedt egy régi hajóroncson, s meglátunk egy közeli régi kompot. Odamegyünk, hátha találunk valamit, ami segíthet, illetve túlélőket. Ám helyette egy mészár helyet, majd egy táskát, tele holmikkal. S később egy testvérpárt is, akikkel majdnem lelőjük egymást kölcsönösen, hacsaknem áradt volna be a zombi hadsereg. 

Leöljük őket, erre el akar rohanni a lány a zsákkal, ééés... hirtelen még sok más ember ránk talál, akik azzal gyanúsítanak minket, hogy összeálltunk a testvérpárral és mi loptuk el az adott holmikat, amelyeket a zsák rejtett magába. Foglyok leszünk, elvisznek minket egy hajóvárosba, ahol szépen kifaggatnak minket.

Közben a testvérpárral szimpatizálni kezdünk, mind bajba jutottak és Michonne személyében a lánnyal egy térbe leszünk zárva. Ott beszélgettünk, majd igyekszünk kijutni. Azonban a helyzet nem alakul jól, a testvérpár fiú tagja meghal, s már végképp a szökés mellett döntünk, amiben segít 2 belsős ember. El is menekülünk, felgyújtjuk a hajó várost és igyekszünk a lány családjához visszajutni, Saméhez. Sikerül is, sebesülten visszavisszük, megmentjük az életét és reméljük, sikerült elmenekülni üldözőink elől. 

Aha, nem.

Lesz egy kisebb harc és a vége happy end.

Ugyan, itt is volt feszültség, karakterhalál és a többi. De a feszes tempó miatt, a rövid játékidő által nem kerültek olyan szorosan közel hozzánk, ami által olyannyira nagy hatással lett volna ilyen szempontból ránk a játék.

Viszont feszültség szempontjából ha nem is, érzelmi löketet bőven adott. Michonne-nak többször vannak hallucinációi, amelyek révén megtudjuk az előtörténetét. Az egész játék alatt szépen kirakódik, hogy mi is volt a legelején. Hogy hogyan kellett elmennie dolgozni és akkor tört ki a baj, ő pedig későn ért vissza és nem találta meg a családját, ami azóta is szörnyű bűntudatot keltett benne...

A legvégén a történetnek, felgyújtják a családi házat, ahova menekültünk. S mikor ki kellene menekülni, akkor megint ránk tör egy nagyobb hallucináció, amely pont a legrosszabb pillanatban kérik a gyermekek, hogy maradjon. Ám a maradás a halált jelentette a valós szituációban, mert mindjárt leég a ház. El lehetett dönteni, hogy meghalunk, vagy élünk tovább. Én utóbbinál döntöttem, mondván, ezzel már sehogyan sem segítek a kislányokon. 

Zene és miegymás

Szokás szerint nagyon jó a zene, a jelenetek, a grafika.

Az irányítás néha beakadt, de lehet ez nem a játék miatt volt. Nem volt rá panasz.

Röviden ez a játék is jó volt. Élvezhető és gyorsan kivehető, de lényegesen kisebb hatással volt rám, mint... amennyire az első kettő. Lehet, a második évad túl magasra helyeztette velem a mércét, de... talán egy picit többet vártam el tőle. Élveztem, ne értsétek félre. De a hatás nem volt akkora, mint a második évadban.

Ennek ellenére nagyon várom már a negyedik évadot!

~ Darwly

Gamer #11 - Telltale - The Walking Dead - 2. ÉVAD

Üdvözletem minden pici fiókának!

A mai menüként a 2. évadot hoztam el a Telltale által készített "The Walking Dead" játékból. Ebben kegyetlenül tele leszünk spoilerekkel, tehát vigyázz, úgy olvasd el!

Az előző évad legutolsó részének lezárásával kezdeném, mint spoiler bevezetőként.

Lee meghal, megharapták, miközben Clementine után kutatott. Azonban ameddig képes volt, védelmezte a lányt és kérte, hogy menjen el, mielőtt meghal, mert nem akarja bántani. Itt ha jól emlékszem, lehetett dönteni, hogy ott maradunk vagy elmegyünk. Személy szerint én inkább elmentem, nem kívántam Lee-t járkálóként látni.

Második évad kezdete...

Most, hogy már a harmadik évadon is túl vagyok (mert annak a sokk ellenére, amit ez a második évad adott, mégis tovább folytattam, nem bírtam ki), merészen kijelenthetem, hogy ez volt az eddigi legkeményebb évad a három közül. A harmadik teljesen máshogy fog minket megtörni, mint ez.

Alábbi állításomat mi sem mutatja jobban, mint hogy az második évad első fejezetében azt látjuk, hogy Clementine az előző évadból megismert Omiddal és Christa-val ment tovább. Christa és Omid egy párt alkotnak, a babáról beszélgetnek, amit hamarosan megszül Christa. Találunk is egy mosdót, ahol körbenézünk, hátha rálelünk valamire. Mi, Clementine szemszögéből látunk mindent és felfedezzük a lány wc-t. Azonban sajnos valaki más is rátalál a helyre, aki nem éppen túlzottan barátságos. Omid utánunk jön, megpróbál segíteni ám... halál lesz a vége. Bárhogyan döntünk, meghal. 

S így kezdődik a második évad! Máris egy halállal, máris a letargiával, máris mindennek az elromlásával. Nem állítanám, hogy az első évadban minden jó volt, de emlékeim alapján, azért ott voltak jobb részek is. Ám ez a második évad nagyon kevés boldogabb pillanatot és annál több idegileg felőrlő jelenetet tartalmazott, amelyek után sokszor elgondolkozik az ember, hogy jól döntött-e.

Clementine, a túlélő, a legfelnőttebb, a lány, akire mindenki támaszkodik

Clementine, mindössze egy 11 éves kislány, aki a zombi apokalipszis közepén van és kénytelen ebben a világban túlélni és FELNŐNI. Valószínűleg a körülményeknek köszönhetően nagyon gyorsan eléggé éretté válik és komollyá. Igaz, olyan dolgokról még fogalma sincs, amiről már tinédzser korunkban tudunk (szex), ennek ellenére ő a legérettebb sokszor. Bár az, hogy erről nincs fogalma, amit a végén tudunk meg, eszünkbe juttatja, hogy ő még csak egy kisgyerek. Ez egy nagyon jó pontja a játéknak.

Mégis. 

Ez a lány egy igazi túlélő, ahogyan látjuk a sztori folyamán. Christa-val mennek tovább, akinek már nincs gyereke. Nincs kitárgyalva, hogy mi lett vele, de nincs velük. Lehet elvetélt, lehet meghalt, nem tudni. Ezt a szálat picit hiányoltam, mert még mindig tudni szeretném, hogy mi lett vele. Viszont ketten elkeverednek egymástól, mikor tábor tüzet vertek, mert valakik rájuk támadtak. Ismeretlenek. Így miután végig megy a menekülés és mi beleesünk a folyóba, de túléljük, akkor magunktól kell utat találnunk. Megharap minket egy kutya (bármit teszünk, nem lesz másképp, sajnos), s ránk talál két ember, akik megmentenek és elvisznek a táborukhoz ééés a bizalmatlanság miatt nekünk kell összevarrni a sebet, vagy meghalunk. 

Mi a bizalmatlanság tárgya? "Mi van, ha egy járkáló harapta meg?" Teljesen jogos kérdés és sajnos itt az őszinteség annyira nem számít, hogy "pazarolják ránk a kötszereket". Szóval ebből az esetből teljesen látszik, hogy ez a lány mindent megtesz a túlélésért és olyan ember, aki túl is tud élni. Hála Lee-nek.

Azonban a történet folyamán, bármennyire is érett ez a lány, kemény, talpraesett és megbízható... mégis iszonyatosan fura érzés, mikor a fejezeteken haladva minden felnőtt úgy kezel minket, mintha... mi lennénk a csoport vezetője. Nincs kimondva és állítólag nem mi vagyunk azok, ennek ellenére a fontos döntések rajtunk múlnak. Sok embert, mi tudunk kezelni és MI VAGYUNK AZOK, akik összetartják a csoportot, mindannak ellenére, hogy újak vagyunk. 

Olyan szinten megbíznak bennünk, hogy megbeszélik velünk, ha valaki fura. Utolsó pillanatainkban az emberek, megkérik, hogy vigyázzunk XY-ra. És ez mind szép és jó, ám... iszonyatosan durva.

Érted, hogy Clementine megbízható személy és az is, hogy ritka talpraesett. Ám mégis egy gyerek és ezek az emberek ezt teljesen elfelejtik, amivel valamilyen szinten árthatnak is neki. Mindenki benne bízik meg és tényleg ő hozza a döntéseket. 

A sztori közepén összetalálkozunk Kenny-vel újra, akiről azt hittük, hogy halott. Ez mind szép és jó és én kifejezetten örültem neki, de sajnos Kenny újra be fog kattanni. Mondtam, hogy tele van spoilerrel! Ne nézz rám! 

Szóval újra bekattan és akkor csak ránk hallgat. Mi vagyunk, aki meg tudja állítani őt. S később lesz egy lány, Jane, aki szintén kissé szeszélyes és mindössze bennünk bízik. Szinte őt is mi irányítjuk. Szinte mindenki tőlünk függ, hozzánk kötődik és a mi kezünkbe adta szinte az életét. És amikor választani kell két ember között...

Iszonyatosan furcsa és durva ez. Nem tudom máshogy megfogalmazni, sajnos. Persze, értjük a sztorinak a lényegét és nem is bicsaklik meg. Pont, hogy jó, mert ilyen hatással van rám. Csak... ő egy kislány és ő vezeti az embereket, bárki bármit mond. Lehet névleges vezető, ám mégis a mi kezünkben van a döntés Clementine által. És ez nem stimmel, ilyen nincs a való világban... bár ebben a környezetben megtörténhet... talán.

A legdurvább évad eddig

Az egész évad nagyon megterhelő volt idegileg. Folyton azon gondolkoztam, hogy vajon jó döntést hoztam, mert sajnos bármit tettem, nem tetszett a végeredmény. Egyszer újrajátszottam egy fejezetet, mert annyira kiborultam a végeredmény miatt. És mi lett a végeredménye? Jobb lett? Nem, dehogy. Ezért eldöntöttem, hogy többet nem teszem.

A sztori, ahogyan haladtunk tovább, egyre nagyobb pocsolyába vitt minket. A lényege az, hogy ki akarunk mászni, meg akarunk tartani egy kártyavárat, ám ez így is úgy is összedől. Úgy érezzük és ja, a végére tényleg ez lesz.

Befogadnak végre a csoport, ám van egy idióta, Carver, aki kissé olyan lehet, mint a Kormányzó az eredeti sorozatban, vagy mint most Nagen a hatodik évadban. Olyan jellegű vezető. Talán inkább Nagen-re hasonlít viselkedés szempontjából.

Szóval jön ez a Carver, keresi az új csapatunk tagjait, mert valahogy rájuk talált. Vissza akarja őket vinni, s na miért? Mert van ott egy terhes nő is, Rebecca, akinek a gyere valószínűleg Carver-é. Ez csak azért ciki, mert a férje még él Rebecca-nak. Mindegy. 

Megpróbálunk elmenekülni, összeakadunk Kenny-vel és a társaságával, ám aztán fogságba kerülünk, elkap minket Carver, majd kiszabadulunk, de többen is meghalnak, mint terveztük. Tovább megyünk, Kenny megőrül, Rebecca szül, közben járkálók elől menekülni. Keresni egy új helyet, hogy jobb legyen mindenkinek, első sorban a babának, ám megint támadás, aztán még meg is hal Rebecca, végül pedig menedékre lelünk. Azonban jön egy árulás a csoportban, majdnem meghalunk, de túléljük. Így maradunk a végén Jane-vel, Kenny-vel és a babával. Jane és Kenny veszekednek, a végén meg egymás torkának esnek Jane kis csele miatt és a legvégén el kell dönteni, hogy melyiküket öljük meg. És hát... én Kenny-t választottam, őt öltem meg, mert tényleg nem volt már beszámítható és nem foghattam mindig vissza... Aztán kiderül, hogy az állítólag halott baba rendben van és ott vagyunk Jane-vel, aki hazudott és így meghalt Kenny és meg kell bocsátani neki. Már ha szeretnénk. Én megbocsájtottam. 

S itt vagyunk, összedőlt kártyavárral. Visszamegyünk oda, ahol Carver kis bázisa volt és elkezdünk felépíteni valami újat. Lehet választani a végén, mert jön egy család. Eldönthetjük, hogy velük vagy nem velük megyünk tovább. Én úgy döntöttem, velük. Szeretnék megbízni az emberekben mindezek ellenére.

De amiket felsoroltam, láthatjátok, hogy az egyik rosszból kerültünk a másikba. Tele voltunk morális kérdésekkel, amelyekről döntenünk kellett, hogy mit választunk. Ez vagy az, ez vagy az. S az a baj, hogy szerintem ez az évad tipikusan olyan volt, aminél bárhogyan döntesz, úgy is rosszul fogod érezni magad.

Lezárásként a többi

A zene még mindig iszonyatosan a jó. A történet vezetés is, a feszültségkeltés. A látványvilág gyönyörű... Minden teljesen jó.

Talán annyi, hogy kicsit már fárasztó volt, hogy mindig újabb rosszabb helyzetbe kerültünk és kezdett ez talán monotonná válni. Ám ettől függetlenül élvezhető, nagyon jó játék és idegileg teljesen kikészíti az embert.

Tehát értelemszerűen mindenkinek ajánlom!

~ Darwly

Gamer #10 - Telltale - The Walking Dead - ÍZELÍTŐ

Üdvözlet minden pici fiókának!

 Mai terítékünk igaz, nem egy horror játék, de mindenképpen egy olyan alapmű, melyről mindenképpen érdemes beszámolni!

A Telltale által kiadott, The Walking Dead kaland játék, amelyet most picit boncolgatni kívánok. Elsőként is az, hogy ez a játék nem újdonság, 2012-ben adták ki különböző platformokra, köztük pc-re is, amin én magam játszottam.

Azért is emelem ki, hogy kik által lett kiadva ez játék, mivel van egy másik ugyanezen a néven. Ahogyan egy sorozat is, melyről már írtam pár szót, de lehet, újra előveszem idővel. Na, de. Mi a különbség a két játék között? Az alapja állítólag mindkettő, egy sorozaté, vagyis inkább egy könyvsorozaté és egy képregényé is, amit Robert Kirkmann készített. Ám, míg ez a játék az eredeti könyvsorozat világába visz el minket EGY TELJESEN MÁS TÖRTÉNETTEL, addig a másik játék a sorozatot dolgozza fel, legjobb tudomásom szerint. Tervezek azzal is játszani és később arról is írok pár szót.

A legelső kérdés, amit fontosnak tartok felvetni, hogy mi ragadja meg az embert ebben a játékban?
Az, hogy ez a történetre fókuszál és az ügyességre szinte semennyire. Nem fontos. A lényeg az, hogy ez egy interaktív történet.
Őszintén szólva, még sosem játszottam ilyen játékkal ezelőtt, ezért számomra egy hatalmas újdonság volt, hogy végre nem egy olyan játék jön, amiben az ügyesség sokat számít, hanem ami csak a történetre fókuszál. Most mondhatjátok, hogy "de akkor mi az érdekes benne", ám ne becsüljétek le! A játék lényege, hogy a döntéseink által szőjük a történetet. S tényleg nagyon durván. Ha rosszul döntünk esetleg, meg fog halni egy karakter, vagy megmenthetjük az életét. Ilyen mértékű erejűek a döntések, amiket meg kell hozni a játékban és rendkívül sok benne a morális döntés. Van, amelyekre végtelen időnk van, amelyekre valamivel kevesebb és a legfontosabbakra van a legkevesebb. S mikor úgy látod, hogy rosszul döntöttél, vagy nem úgy alakult, ahogyan te azt elképzelted, nagyon rosszul érzed magad. Legalábbis nekem nagyon sokszor volt mégis ilyen érzésem. És ne feledd, mindennek következménye van!
Persze, ha tényleg nagyon, de nagyoooon rossznak ítélted a döntésed, újrajátszhatod azt a fejezetet az adott epizódban, ám szerintem annyira nem érdemes. Mert így megtöröd a realitását és mégiscsak... ezzel megmásítod az őszinte döntéshozásodat, amit te szerettél volna igazán.
Érdekesség még ezzel kapcsolatban, hogy minden epizód végén ott vannak, hogy a legfontosabb döntéseknél hány százaléka a játékosoknak választotta azt, amit te. Sokszor elbizonytalanító, hogyha te a kisebbikhez tartozol, de tudod mit? Hagyjuk a csordaszellemet, nem biztos, hogy az a jó választás!

A játék történetének kezdete...
Mert ugyebár, ezzel kapjátok meg az ízelítőt, hogy miért is tartom érdemesnek, hogy kipróbáljátok ti is.
Az első évaddal még pár éve játszottam és félbehagytam, de nem azért, mert rossz lett volna a játék. Hanem azért, amit most érzek: lelkileg le vagyok terhelve és őszintén, szerintem várok még a harmadik évaddal. Emiatt nem emlékszem pontosan és nem tárgyalnám túl sokat.

Röviden az első évad úgy kezdődik, hogy megismerkedünk főhősünkkel Lee-vel, aki egy rendőrautóban utazik. Hogy miért? Mert azt hiszem rajta kapta a feleségét, ahogyan megcsalta és elpattant az agya így... megölt egy embert. Nem túl vidám történet. Ám pont akkor, mikor utaznak szépen a börtönbe és beszélgetünk a rendőrrel Lee személyében, szépen beleütközünk egy JÁRKÁLÓBA. Baleset, rendőr meghal és nekünk ki kell jutnunk.
Lassan rájövünk, hogy itt elszabadult a zombi apokalipszis, habár ilyen nyilvánvalóan itt sincsen kimondva. Egyáltalán nincs. Mindössze, tudjuk, hogy ez van. S a lényeg nem más, minthogy túléljünk. Rátalálunk egy kislányra is, Clementine-ra, akire a bébiszitter vigyázott, míg a szülei elutaztak. Ám a bébiszitter nem élte túl, átalakult és a lány egyedül maradt, akit Lee magához vett minden szó nélkül. A cél pedig nem más, mint Atlanta, hogy megtaláljuk Clementine szüleit!

Ez az első évad is eléggé kemény érzelmi szempontból, de nagyon jó a története is. Lee és Clementine közti kapcsolat pedig nagyon aranyos és megható. Ahogyan Lee gondoskodik róla, mint a lányáról... Nagyon rendes és nagyon könnyen megszeretjük őket.

Grafika, zene, miegymás
Őrületesen jó munkát végeztek. Mindennel.
Grafika: egyszerűen imádom. Ha így fogok tudni rajzolni, akkor boldog ember leszek, mert ez csodálatos. Az egész olyan rajzfilmes stílusban lett elkészítve, de úgy, mintha egy élő ember fotóját rajzolnánk át élesebb vonalakkal. Ha valaki csinált ilyet, akkor tudja, hogyan értem. Nagyon jó ránézni és kidolgozott munka, igényes. Egyszerűen szemgyönyörködtető és nekem sokkalta jobban bejön ez az ábrázolási világ, mint az Assassin's Creed játékoké.
Zene: Odatették magukat, mindig a témához passzoló és bármikor rágondolok, meghallom, libabőrös leszek.
Történet: Nagyon jó, élvezhető, követni akarod. Folyton tovább akarsz menni és mindig kelti benned a feszültséget. Nagyon nagy hatással van az emberre.

Röviden ez lett volna a kis ízelítőm ebből a játékból, mindenképpen próbáljátok ki! Hamarosan jön egy részletesebb elemzés a második évadról és akkor ezután mindegyik évadról fogok írni egy-egy cikket!

~ Darwly

Gamer #9 - Cry of Fear

Ha már egyszer megígértem, akkor legyen, mivel drukkoltatok nekem a vizsgán, hoztam egy Cry of Fear elemzést.

Először is, elnézést kérek érte, hogy ilyen hosszú ideig tartott, de be kell ismernem, nem tudtam megszerezni a játékot, ami egy kicsit elhúzta a dolgokat, és a gameplay, amit néztem, meg szimplán unalmas volt. De! Ez nem azt jelenti, hogy a játék hibája lett volna. Ugyan nem jutottam még el a végéig, így biztos, hogy a csattanó titok marad, de még ennek ellenére is egy elég jó játéknak tűnik. Szóval, hol is kezdjem… Alapsztori.

 
Egy srác elmeséli az élettörténetét (nem figyeltem), aztán intro, majd a kép arra vált, hogy utazik a metrón. Aztán töltés, és újabb videó arról, ahogy az utcán sétálva egy félhullába botlik. Az meghal, majd újabb random vágóképek mindenféléről vegyesen. Aztán egy kamerával végig kell menni sötét szobákon, végül a csávó leesik/elesik/kiesik/beesik valahova, felkel, nem érti, mi történt, és hirtelen harcolnia kell majd szörnyekkel, amíg próbál hazajutni, ha jól tudom. Nem igazán figyeltem a sztorira, be kell vallanom, mert mindig akkor néztem, ha már hulla fáradt voltam. Mindegy, az azért megvan, hogy a barátnőjét keresi, aki sms-eket küld neki, hogy megtalálja. Aztán meg is találja a tetőn, a csaj semmit nem tud a szörnyekről. Kiülnek a tető szélére beszélgetni arról, hogy ők szeretik egymást, majd a lány leveti magát a földre. Ezután pedig a csávó összefut a metróban (asszem, vagy valami földalatti helyen, mindenesetre fedett helyen) egy dokival, aki elmenekül előle, onnantól meg a dokit keresi. De én nem fogom végignézni, mert unalmaas… Mármint a játék jó, ha te játszol vele, de a videók unalmasak és élvezhetetlenek.

A grafika alapszintű, a környezet egész szép, a szörnyek furák, de az pont passzol hozzájuk, elvégre szörnyek. A hangok olyan WTF szintűek, mert hol baromi hangos, hol nagyon halk, de egész jól meg van csinálva. Az emberek animációja egy dolog, mert mint mondtam, kezdetleges, és nekem nem tetszik, mert halottnak tűnnek, de ezt el lehet nézni neki.
Maga a történet tetszett, jó az alapelgondolás, csak lehetne valami kis útmutató, hogy mégis merre kell továbbmenni, mert a gameplayes is elveszett, és biztos vagyok benne, hogy én is elvesznék. Ez az, ami nagyon lehúzta az egészet, de maga a környezet, a hangulat, a játék menete, az ellenfelek tetszenek. Az inventory is egy gáz dolog, de arról inkább ne is beszéljünk.

Összességében, egy jó játék, csak hosszú. Legalábbis nekem biztos nem lenne türelmem végigjátszani, főleg, ha elveszek közben. De azért ajánlom mindenkinek, annak ellenére, hogy harcolhatsz az ellenfelekkel, egy jó kis játékot hoztak össze belőle, ami még horrorjátékként is elmegy. Szóval, ha megtetszett, szerezzétek be.

A továbbiakban pedig mindenkinek véresebbnél véresebb estét kívánok mindenkinek!

~ Reaper

Gamer #8 - Soma

Üdvözlet mindegyik pici fiókának! 

Ma egy igazán csodálatos csemegével szeretnélek titeket meglepni és ez nem más, mint a Frictional Games által kiadott horror-scifi Soma nevű játék!

A történetünk úgy kezdődik, hogy egy Simon nevű férfi agya megsérült és néha vérzik egy autóbaleset miatt. Ezáltal az orvosok a későbbiek folyamán X hónapot jósoltak neki, ami nem túl sok. Azonban akadt egy új lehetősége, mégpedig az, hogy egy Mr. David Mushi nevű doktor beszkenneli az agyát egy forradalmian új eszközzel és annak segítségével jobban fel tudják mérni a károkat és eredményesebb gyógyíthatják azokat. Ez egy utolsó mentsvár Simonnak, aki tisztában van vele, hogy mindez kísérleti és korántsem biztos. De mindent ki kell próbálni.
Az agyszkennelés után hirtelen világosság lesz, majd minden elsötétül. Az agyszkenner lejön róla és egy teljesen más helyen ébred fel, nincs is ott Dr. Mushi és alig lát valamit a nagy sötétség miatt. De felkel és elkezd körülnézni, hátha talál valakit, hátha csak megviccelik, bármi. Reménykedik, hogy mindjárt visszajut ugyanazon térségbe, ahonnan eljött. S innen kezdődik minden!
Hogy miért is tetszik borzasztóan ez a játék? Konkrétan tegnap előtt játszottuk ki a bátyámmal és meg kell valljam, nem olyan vége lett az egész történetnek teljesen, mint amilyenre vágytam. Viszont… történet hű maradt, ami még egy plusz pont, de már megint előre szaladtam!
Bár én magam nem vagyok egy nagy grafika-őrült, de ennek ellenére nekem is jól eső látvány, hogy mennyire ügyeltek a játék kidolgozására. Minden egyes helyszínt nagyon szépen kiviteleztek, gyönyörűen jelenítették meg és tényleg nem csak odahánytak nekünk valamit. Rengeteg tárgyat tudunk megfogni, eldobni és van, hogy ezekkel be is tudunk törni egy ablakot, ha úgy hozza a szükség. Illetve több lap van, amit jobban megnézhetünk, sokszor rájuk is van írva egy-két szöveg, hol nagyon apró betűvel. Ám a játékkészítők erre is gondoltak és ha megnyomtuk az egyik gombot, akkor feketén, nyomtatott betűvel, olvashatóan ott volt a papíron levő felirat. Ez is egy hatalmas pozitív dolog volt a játék menetele során. Ám nem ez tetszett a legjobban, hanem… a történet. Nagyon jó sztorija van és itt egy kicsit talán „spoilerezek” is, ezért úgy olvassátok tovább. 

A játék előrehaladtával kiderül, hogy mi már nem ugyanaz a Simon vagyunk, aki anno beült abba a székbe, hogy leszkenneljék az agyát, hanem csak a tudata egy másik testben és tulajdonképpen robotok vagyunk. (Konkrétan 2104-et írunk már akkor.) Az emberiség kihalt, de a tudataikat (pont úgy, mint a miénket is egy számítógépen) eltárolták egy bizonyos gépben, aminek a neve nem más, mint a BÁRKA. Ezt a karakterünk a Mennyországgal hasonlította össze, körülbelül így kell elképzelnünk. Ebben a gépben egy világ szimulációja folyik, amiben azon emberek tudatai vannak elmentve, akik meg is alkották. Viszont történt egy kis probléma, mert a BÁRKA még mindig a Földön van. Ez miért lenne baj? Csak azért, mert egy aszteroida, vagy nem is tudom mi, beleütközött a Földbe és ezáltal minden a víz alatt van. Nincsen szárazföld. Nem biztonságos. A BÁRKÁN dolgozó embereknek is az volt a célja, hogy ezt kilőjék az űrbe. S nekünk is ez lesz a feladatunk. De mindezt honnan tudjuk? Onnan, hogy az egyik itt dolgozó tudata (Catherine) itt ragadt és az ő beszámolója alapján jövünk rá minél többre az akkor és ott fennálló helyzetről. Illetve egy nem teljesen megmagyarázott módon képesek vagyunk a halott testekhez hozzáérve az általuk és a körülöttük elmondott utolsó szavakat meghallgatni, ami sokszor még jobban kiegészíti azt a kirakóst, ami által megérthetünk mindent. Ugyanúgy megtudunk hallgatni a telefonkészülékekből az utolsó beszélgetéseket, illetve működő számítógépek iratai által is több információhoz juthatunk, vagy azon található hangfelvételek által is.
De miért veszélyes? A víz alatt könnyedén járkálunk ide-oda, nem okoz számunkra gondot. Illetve száraz épületekben is menetelünk néha utunk során. Akkor meg mégis mi lehet olyannyira veszélyes?
A FEG. Igen. Ez egy olyan entitás, ami azért jött létre, hogy az emberiséget tartsa fent. Az ő célja is az, hogy a mi küldetésünk sikerüljön. Azonban valamiért sok olyan lényt teremtett, ami nem túlzottan kedvel minket és meg akar ölni. Van, hogy menekülnünk kell, van pedig, hogy bujkálni. Ilyenkor a kép is szakadozni is kezd nekünk, ezzel is jelezve, hogy a közelébe járunk a FEG-nek, vagy egy általa létrehozott lénynek. Viszont ennek az entitásnak vannak gumói is, amibe valamiért nagyon szeret a karakterünk belenyúlni, ami sokkalta később kiderülve, saját bevallása szerint, neki jól esik és ezért teszi. 

Az iméntiekből remélem nektek is ugyanazon véleményetek lesz, mint nekem, mégpedig az, hogy ez egy nagyon jó történet, ami nem mellesleg tele van számos csavarral. Olyannyira kidolgozott, hogy én keresni fogok és figyelni mindig, hátha van könyv alapja, vagy hátha utólag megírják, mint ahogyan az Assassin's Creed játékokkal is tette az Ubisoft.
A történethez kerekített hangulat is borzasztóan remek! Simon igyekszik túlélni, de közben folyton újabb és újabb kérdések vetődnek fel benne. Sokszor filozofikus párbeszédeket próbál lefolytatni Catherine-val, aki azonban nem a legmegfelelőbb partner erre, de azért néha vicces fordulatok is megesnek párbeszédeik folyamán, ezzel is oldva a feszültséget. A játéknak eléggé jó humora van ilyen téren. Viszont a legdurvább a játékban az, hogy súlyos morális kérdéseket vet fel. Ezt nem lőném le, hogy miben, de ha játszotok a játékkal, akkor meg fogjátok tudni és nem lesz könnyű eldönteni, főleg ha jobban belegondoltok azoknak a következményeibe, minden eshetőséget elővéve és átgondolva.
Amiért még jobban alá tudom támasztani, hogy ez egy fantasztikus játék, az az, hogy én alapvetően nem szeretem a scifi-t. Ez nem eldöntés kérdése volt és én tényleg igyekszem azon téren, hogy emiatt ne halasszak el egy jó könyvet, filmet vagy játékot. De a megfigyeléseim alapján sosem tudtam végignézni/-olvasni/-játszani az ilyen témában készült műveket. Valahogyan nem az én világom, de… ennél a játéknál egyáltalán nem zavart és kifejezetten tetszett is!
Bár igaz, hogy horror-scifi játéknak lett meghirdetve, de én ennek ellenére nem nevezném annyira nagy horrornak. Persze, voltak benne ijesztő részek és a hangulat is sokat rátett… de annyira izgalmas volt a történet, hogy egyszerűen nem a félésen volt a hangsúly. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy nagyon jó scifi játék horror elemekkel. 

Az egyetlen kicsike negatívum a játék terén csak annyi volt, hogy sokszor volt olyan, hogy leragadtunk, mert nem sikerült megtalálni a kijáratot vagy nem éreztük olyannyira pontos meghatározásnak azt a feladatot, amit éppen valamilyen módon meg kellett oldanunk. Ez viszont a személyes tapasztalatunk, lehet, hogy csak mi voltunk ilyen „bénák”, és más rögtön rájön mindenre. Az is tetszett, hogy végig a történetben tartott minket és nem éreztük kicsit se úgy, hogy most „jó, elhozom ezt, pipa egy küldetés, aztán ezt, meg ezt, meg azt, meg amazt...” Végig teljesen benne voltunk a játékba. Az ijesztések is jók voltak és nem váltak monotonná. Van, hogy a játék direkt kicsit „szemétkedik” és olyan jeleket ad, mintha megint egy üldözős, bujkálós rész jönne, pedig nem. Tehát nem volt kiszámítható, ami még egy extra piros pont neki!

Végül utolsó szóként csak annyit mondanék, hogy próbáljátok ki és játsszátok végig! Megéri és mindenkinek nagyon fog tetszeni, szerintem. Szeretném ezt a játékot népszerűsíteni, mert nagyon, de nagyon megérdemli! Ez az általam ismert eddigi legjobb horror játék és nagyon nagy örömöt okozott az is, hogy ezt mind megírhattam nektek, kis fiókák!

Egy link, hogy betekintsetek a játékba picit: https://www.youtube.com/watch?v=BZTfi1jv-EE

~ Darwly

Gamer #7 - Until Dawn

Halihó, édeseim!

Most fejeztem be egy kissé agyzsibbasztó horrorjáték gameplay-ét, az Until Dawn-ét, és azt kell mondjam, kiakadtam. Wow. De komolyan.

Mármint úgy tényleg. Az alapsztori szerint egy adag tini kimegy egy nagyon gazdag lány ikerpár telelőjébe fel a magánhegyükre (mert nekik szabad) és szórakoznak egy kicsit. Csakhogy az egyik csajjal kedvük támad szórakozni, aki erre megsértődik, kirohan a hóba, a nővére utána megy, és valami elkezdi őket kergetni. ezután kezd érdekes lenni, ugyanis a lányok egy zsákutcába futnak, lecsúsznak, de meg tudnak kapaszkodni egy indán. És most jön a játék szíve.

A választás. Az egész játék arra épül, hogy különböző döntéseket hozunk, ebből következve pedig különféle végkimenetelei vannak a sztorinak, így jön össze, hogy a végén ki él, és ki hal meg.
Mellesleg a sztorinak két alapvető mozgatórugója van, ugyanis egyszerre két rémisztgetés megy egyszerre, de erről nem mesélek túl sokat, nem akarom lelőni a poént, meg semmi ilyesmi.
Alapvetően nem valami para játék, úgy értem, az elején valami egészen másra számítottam, mint ami a végére összejött belőle. De érdekes mód még így sem rossz. Úgy értem, egy nagyon összetett játékról van szó, nem hinném, hogy mindent le tudok írni ide spoiler mentesen.
És akkor térjünk rá a játék két, szerintem legfontosabb pontjához. A karakterjellemek és a grafika. A karakterjellemek ugyanis nagyon összetettek. Attól is függ a sztori, hogy ki hogyan viszonyul a másikhoz, ki mit reagál, kinek milyen személyi adottságai vannak. És ezt végig is lehet követni az emberek adatlapjain. Én nagyon meglepődtem, hogy ilyen kis részletekre is gondoltak.

A grafika meg aaaaggrrrh… Imádom! Olyan realisztikus, olyan részletgazdag, olyan… Csodálatos! Oké, én vagyok az, aki minden játékban a szép grafikát keresi, de itt még a karakterek hajszálai is látszanak. Ami igen ritka, nem minden játéknak van olyan grafikai szinten, ami megfelel az elvárásaimnak, de ez abszolút elérte.
Ettől eltekintve a játék középszintű horror, fix kamera-beállításokkal, érdekes történettel és csodálatos látvánnyal. Mindenkinek ajánlom, nem kezdésnek, annak kicsit erős, de ha valaki egy különleges horrorvilágot akar látni, annak megéri végigjátszani.
Mára ennyi volt a gamer rovat, talán nemsokára jövök egy spoileres Until Dawn gamer résszel, illetve lógok még a Cry of Fear-rel is, amit ugyan nem fogok tudni végigjátszani (átok rád, xbox), de mindenképpen megnézem a közeljövőben.
Addig is mindenkinek vérben tocsogó éjszakát kívánok!

~ Reaper

Gamer #6 - Eyes!

Halihó, drágáim!

Tudom, rég volt már összefüggőbb posztom, de gondoltam, most bepótolom a dolgokat és írok nektek egy újabb horror játékról, melynek neve: Eyes! (angoltudást nélkülözőknek: Szemek)

Szóval, ez egy kicsit összefüggéstelen játék, mármint az elején egy beszélgetés, amiből kiderül, mit kell csinálnod, majd mész, hogy összegyűjts 20 zsákot, ami ki tudja, mivel van töltve, végül pedig ki kell jutnod a főbejáraton, mindezt úgy, hogy ne kapjon el téged a női horror karakter. Illetve lehet falra festett szemeket is gyűjteni, amivel csekkolhatod, hol jár a lény, ami rád vadászik. Jó, mi?

Oké, lehet, hogy csak én vagyok gyökér, és nekem nem esett le, mi a játék valódi lényege, mindenesetre egy jó kis kikapcsolódás, ha épp csak egy agyatlan játékot akar játszani az ember. Szerintem ennél többet nem is érdemes róla beszélni, de ha igen, akkor szóljatok nyugodtan!
További rémséges estét!

~ Reaper

Gamer #5 - Five Nights at Freddy's

Baj van, drágáim! Kezdek kifogyni a creepypastákból! Bár ez nem feltétlen baj, mivel ez csak a megalapozása volt annak, hogy a későbbiekben ismerősek legyenek a karakterek, akik visszaköszönnek egy-egy képről, szóval annyira nem is katasztrófa, de akkor már csak két rovatom marad! Bár már így is elég nehéz az életem… De értetek bármit!

 Szóval, hogy a témánál maradjak, mára egy újabb játékbemutatót hoztam, mégpedig a Five Nights at Freddy's-t! Meg kell mondjam, ez is az egyik kedvenceim közé tartozik, bár elég nehéz elkülöníteni a gameplayest a játéktól, de mindegy, megpróbálom. Mellesleg ezzel már én is játszottam, bár igaz, hogy csak a demo játékkal telefonon, de legalább elmondhatom magamról, hogy volt valami tapasztalatom, és a francba is, ez egy rohadt stresszes játék!

Oké, az alapsztori az, hogy a karakter, akivel vagyunk, munkát vállal a Freddy Fazbear's pizzériában, és ha túlél öt éjszakát, megkapja a fizetését. Ez az alap, amit még én gyökér is megértettem. Persze van egy rejtett sztori, de ennek egy külön szekcióban fogok utána járni, mert itt kicsit hosszú lenne. Tehát, fő karakterünk egy biztonsági őr, akinek feladata, hogy túléljen öt éjszakát, csekkolva a kamerákat, mivel Freddy, Chica, Bonnie és Foxy is arra pályázik, hogy a SZ*RT IS KIVISÍTSA A JÁTÉKOSBÓL!!! (bocsánat a kifejezésért, általában nem akadok ki ennyire, de ez nekem is kicsit sok volt) A jumpscare-ek rohadt hangosak, aki fejhallgatóval játssza, annak javaslok egy kis halkítást hozzá, ha nem akarja, hogy szétmenjen a dobhártyája. De persze ennek ellenére azon a véleményen vagyok, hogy egy nagyon jó játéksorozat, mindegyiknek megvan a maga új karaktere vagy újítása, amivel érdekesebbé lehet tenni az egész atmoszférát, és persze egy rakat utalás és kapcsolat van a négy játék közt, amit még én magam sem értek, de igyekszem utána járni a kedvetekért.
Csak hogy megemlítsem, az elsőben még be tudod csukni az ajtódat, de a másodikban már csak egy maszkod van védekezésül, és még a zenedobozt is fel kell tekerni. A harmadikban meg… Rendszerhibák!!! Nem akarok túl sokat mondani, de lényeg, hogy meg kell javítani a hang; kamera; vagy épp ventilátor-rendszert, hogy a karakter ne hallucináljon. A negyedik meg egy gyerekszoba… Mindenesetre azon a véleményen vagyok, hogy az egész csak elsőre váratlan, max ötödik próbálkozásig, de utána nagyjából ki lehet számítani, ki mikor hova mozog, és lehet taktikázni. Ezek után pedig egy "csakazértis" érzet költözik az emberbe, ami arra készteti, hogy végigjátssza. Persze erről nem nagyon tudok mit mondani, a gameplayes csávón láttam a változást, hogy az elején még megijedt, de aztán csak annyit reagált, hogy "ó menj a francba…" és kezdte újra. Összegezve: a hangok jók, bár kicsit hangos, a grafika nem a legjobb, de imádom, a történet érdekes, maga a játék pedig lefoglal, ahogy azt egy jó játéknak kell. És persze javaslom mindenkinek, hogy kipróbálja, mivel ez a másik alapmű az Outlast után. Véleményem szerint.
Nos akkor, ezt hoztam mára, ha valakinek van bármi speciális kérése, miről írjak, szóljon, mert tudjátok, nekem ti vagytok az elsők, picinyeim! Rémes álmokat!

~ Reaper

Gamer #4 - Rake-ről készült játékok

Halihó, édeseim!

Sajnálom, amiért az elmúlt időszakban nem jelentkeztem, de mára készen lettem a papírmunkával és véget ért a vértől való eltiltásom, szóval remélhetőleg visszatértem! És most, hogy bemutattam a gereblyét (), úgy gondoltam, miért ne jöhetne a róla készült játék? Szóval, kezdjük is.

Oké, most kijelentem, hogy kicsit merész vállalkozás volt a gereblyéről () készült játékok összegyűjtése, mivel van egy pár, de nekiálltam, végignéztem minimum hármat, szóval most kezdjük is.

Van a The Rake: Hostel, aminek nem értettem meg a lényegét, egy indokolatlanul alacsony plafonú házban mászkál az emberke egy semmit sem érő zseblámpával és a sötétben random pillanatokban felbukkan a gereblye ().
Van a The Rake: Return to Asylum, ami már egy fokkal jobb, mert bár a zseblámpa még most sem ér semmit, legalább maga a helység

valamivel fényesebb. Mondjuk itt már jobban vannak megcsinálva a jumpscare-ek, de a cél még mindig nem tiszta nekem. Ki tudja, lehet velem van a baj. De legalább van háttérsztori! Nem értettem, mi, de van!
És van egy szimpla Rake játék, ami már szebb is, értelmesebb is és élvezhetőbb is, mivel a főszereplő csávó, akiről mellesleg nem tudunk semmit, kint tanyázik az erdőben és gereblyére () vadászik. A jumpscare-ek meglepőek és váratlanok, a grafika szép, és maga a környezet is adja az alapot. Ez már nekem is értékelhető minőségű (én pedig nagy gamer vagyok, az Assassin's Creed és a Watch Dogs az alap-grafika, ami annál rosszabb, az egyszerűen rossz, de mindegy, megtanultam értékelni a pixeles játékokat is… vagy még nem, de dolgozom rajta. Darwly: szintén mondhatni gamerként ez nem a "nagy gamer" jelző, hanem a "grafika buz*ság" jelzője. Hé, Reaper, azért tudod, szeretlek.). Szóval ez egy jól összerakott játék, ez a lényeg.
Javaslom, hogy próbáljátok ki, és minden kedves rajongómnak (és utálóimnak, akik hamar fogják koporsóban végezni) rémséges éjszakát!

-a képminőségért bocsi, de ilyen a játék...-

~Reaper

Gamer #3 - Outlast Whistleblower

Hellóka, édeseim!

 Akkor folytatnám a Gamer rovatot egy kis ismerős témával, az Outlast Whistleblower bemutatásával, ami szorosan összefügg az első történettel. Persze nem mondom meg, hogy hol és hogyan, lényeg, hogy ebben az esetben is hasonlóan egy kamerával kell menni és bujkálni, menekülni, de annyi különbséggel, hogy a legelején megtudjuk, a karakterünk, Waylon Park, egy volt azok közül az emberek közül, akik a Walrider projekten dolgoztak, valamint ő írta a segítségkérő e-mailt Miles-nak, aki az első részben emiatt jött a Mount Massive-be.

Maga a játék megfelelő az első rész által felállított mércéknek, sőt, sok helyen még felül is múlja, habár ez csak egy DLC, mégis zseniális és önmagában is lehet értelme. Felbukkannak benne olyan karakterek, akiket az első részből már ismerünk, és persze új fő gonoszok is megjelennek, pontosabban egy, de a belépője feledhetetlen, és az is, amit a karakterünkkel tesz… Egyszerűen mindenki csak ül utána és kérdezi, hogy "MIÉÉÉRT??".

Persze én ezzel sem játszottam, és sokkal nem is fogok sajnos, nem vagyok nagy mestere a billentyűzetnek, másra meg vagy nem jön ki a játék, vagy természetesen nem arra, amin tudok játszani… Mindegy. Szóval most is gameplay-t néztem, de még így is át tudtam élni azt a (valamilyen szintű) pánikot, amit a játékos. Remélem majd egyszer lesz egy jó kapacitású gépem és egy minimális tudásom, hogy játszhassak vele.

Nektek pedig további vérrel a falra festegetős estét, drágáim!

~Reaper

Gamer #2 - Outlast

Halihó, édeseim!

Folytassuk hát Gamer rovatocskánkat, melynek első témája az alapműveltség legalapvetőbbje, maga az Outlast! (az a Halloween kritika csak nem akar összejönni, pedig dolgozom rajta egy ideje...) Be kell ismernem, nem tudtam az egészet végigjátszani, csak az első nagyobb akcióig mentem el vele, és azt is billentyűzeten (bah…), illetve második próbálkozásra lefagyott tőle a gépem, szóval… Szóval maradtam annál, hogy megnézem a gameplay-t, elolvastam egy összefoglalót és most itt vagyok nektek a sztorival!

 Tehát, mivel is kezdjem… Nem akarom lelőni a poént a legelején, annyira nem vagyok mocsok, inkább csak lesz egy gyors bevezetés, majd egy nagy, felkiáltójeles spoiler felirat, ott csak az olvassa el, aki már tudja a végét, a többiek meg nézzenek át rajta, és végül egy összegzés. Azt hiszem, ez így korrekt.

Szóval, a játék elején megtudjuk, hogy főszereplőnk, Miles Upshur, egy riporter, aki mindig mindent megtesz, hogy jó sztorit írjon, és most ki kell derítenie, mi folyik a Mount Massive Elmegyógyintézetben. Miután megkaptuk ezt az információt (és persze, hogy erőszakot vért szexuális tartalmat és káromkodást is tartalmaz), valamint az instrukciót, hogy ne harcoljunk, hiszen nincs fegyverünk, csak ennyit tehetünk: futunk, elbújunk vagy meghalunk. Ezt követően Miles megérkezik az elmegyógyintézetbe a kocsijával, átolvassa még egyszer a levelet, amit valami ismeretlen csávó küldött neki azzal az instrukcióval, hogy valami "gonosz" van készülőben itt, és ki kell derítenie. Muszáj kiderítenie. A játék megadja az alapinformációkat, mivel tudod megnyitni a jegyzeteket és a dokumentumokat, illetve hogy tudod használni a kamerát, amivel rögzítened kell az eseményeket, majd bedob a semmibe. Nekem már az is nehézséget okozott, hogy hogy jussak be, ugyanis egy; nem játszom billentyűzeten, kettő; nem voltam hozzászokva az instrukciómentes játékokhoz. Mindenesetre a bejutás után elkezdenek rád vadászni, és hamar rájössz, hogy ha a katonaság embereit is karóra tudták tűzni, akkor neked semmi esélyed, ki kell jutnod.

SPOILER!!!

A játék egészében a kijutásról szól, bár néha kicsit kusza a történet, de a végén megtalálod a Walrider projekt kulcsemberét, Billyt, akivel boss-fightolsz egyet, majd ő megszállja a tested és mikor már konkrétan a földön csúszva menekülsz ki, testedben Billy szellemével, egyszer csak kinyílik előtted az ajtó és… Fejbe lő a katonaság. Milyen befejezés ez?? MI??? Oké, zseniális, főleg, mert utána a hangok alapján Billy újra kiszabadul a testedből és leöli a katonákat, de akkor is… ZSENIÁLIS!!!

SPOILER VÉGE!!!

Összességében imádtam a játékot, volt benne minden, ami egy jó horrorhoz kell, rémisztő karakterek, eszméletlen történet, útvesztőszerű épület, menekülések, halálközeli élmények szegény Miles számára és persze felrobbant, véres, indokolatlan fejetlen hullák. Mindenkinek ajánlom, mivel kevés jó horror játék van, de ez az, mégpedig a javából! Aki tudja, próbálja ki, aki játszott vele/látott gameplayt, az pedig véleményezzen nyugodtan, kíváncsian várom!

További halálsikolyokkal teli estét!

~Reaper

Gamer #1 - Mi a jó a horror játékokban?

Csáááá, picinyeim!

Ahogy ígértem, nekikezdek a gamer részlegnek, minek első posztjában tisztázni szeretném, mi is jó egy horrorjátékban. Először is szögezzük le: a légkör elengedhetetlenül fontos. Második a sztori, harmadik a karakterek. És akkor most fejtsük is ki ezeket szép sorban.

Five Nights at Freddy's

 A légkör mindenek előtt. Hogy miért? Mivel az egész játék alatt érezni kell a nyomást, hogy bármikor meghalhatsz, hogy a gonosz mindig ott van mögötted, hogy te csak egy áldozat vagy, semmi több. A helyszínek is sokat dobnak ezen, minél hátborzongatóbb, minél sötétebb, annál inkább emeli a nyomást, hogy itt valami rossz fog történni nemsokára.

A sztori is kiemelten fontos része a dolognak, a háttértörténet elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelően élvezhetővé tegyen egy játékot. Persze az nem jó, ha már túl sok a sztori és alig kell irányítani a karaktert, meg kell találni azt a középutat, ahol megtudjuk a történetet, de mi magunk is eleget játszhatunk. Vannak olyan játékok is, ahol még a sztori közben is lehet mozogni, menni, nem kell végighallgatni feltétlenül, mit akarnak nekünk mondani, bár ez szerintem nem jó, mivel így senki nem fogja végigvárni a szövegelést.

Slenderman

Harmadik pontunk a karakterek. Egyrészt a saját karakter, másrészt a gonosz. És hogy milyen nézetű a játék. Az, ha belső nézetből játszik valaki, sokkal jobban megijed, mint ha külső szemszögből nézi az eseményeket. Persze erre is van ellenpélda, de most általánosságban beszélek. A saját karakterünknek a nevét és viszonylagos háttértörténetét érdemes tudatni a játékossal, hogy legyen fogalma arról,

mit kell tennie. Persze ha a történet szerint épp becsöppent valahova, és nem emlékszik semmire, az más, ám ez is a kivételek része. És természetesen elengedhetetlen az ütős és mindig rémisztő fő gonosz. Ugyanis ha az nincs, nincs értelme az egésznek. Szerintem lényeges, hogy ne mutogassák állandóan, körbevegye egy sejtelmes légkör, egy köd, ami meggátol minket abban, hogy definiáljuk: mégis mi a fene áll előttünk. Nem szabad, hogy az ember kiismerje a játékot, kellenek a meglepő fordulatok, random beugrásos ijesztések, szaknéven "jumpscare"-ek, hogy pöröghessen a sztori, ne laposodjon le. Oké, asszem sikerült kicsit a második és harmadik pontot egybefolyatni, de mindegy, ezt valahogy nem is lehet külön elmagyarázni. Szóval. Majd jövök a folytatással, első bemutatandó játékunk egy alapmű, amit minden embernek ismernie kell, aki szereti a horrort. És ez nem más, mint az Outlast!!! Remélem már várjátok, aranyoskáim!

Addig is vegyetek egy vérfürdőt és relaxáljatok, koncentráljatok a következő napra, hogy minden jól menjen! Rémséges álmokat!

~Reaper