Üdvözlet minden pici fiókának!
Mai terítékünk igaz, nem egy horror játék, de mindenképpen egy olyan alapmű, melyről mindenképpen érdemes beszámolni!
A Telltale által kiadott, The Walking Dead kaland játék, amelyet most picit boncolgatni kívánok. Elsőként is az, hogy ez a játék nem újdonság, 2012-ben adták ki különböző platformokra, köztük pc-re is, amin én magam játszottam.
Azért is emelem ki, hogy kik által lett kiadva ez játék, mivel van egy másik ugyanezen a néven. Ahogyan egy sorozat is, melyről már írtam pár szót, de lehet, újra előveszem idővel. Na, de. Mi a különbség a két játék között? Az alapja állítólag mindkettő, egy sorozaté, vagyis inkább egy könyvsorozaté és egy képregényé is, amit Robert Kirkmann készített. Ám, míg ez a játék az eredeti könyvsorozat világába visz el minket EGY TELJESEN MÁS TÖRTÉNETTEL, addig a másik játék a sorozatot dolgozza fel, legjobb tudomásom szerint. Tervezek azzal is játszani és később arról is írok pár szót.
A legelső kérdés, amit fontosnak tartok felvetni, hogy mi ragadja meg az embert ebben a játékban?
Az, hogy ez a történetre fókuszál és az ügyességre szinte semennyire. Nem fontos. A lényeg az, hogy ez egy interaktív történet.
Őszintén szólva, még sosem játszottam ilyen játékkal ezelőtt, ezért számomra egy hatalmas újdonság volt, hogy végre nem egy olyan játék jön, amiben az ügyesség sokat számít, hanem ami csak a történetre fókuszál. Most mondhatjátok, hogy "de akkor mi az érdekes benne", ám ne becsüljétek le! A játék lényege, hogy a döntéseink által szőjük a történetet. S tényleg nagyon durván. Ha rosszul döntünk esetleg, meg fog halni egy karakter, vagy megmenthetjük az életét. Ilyen mértékű erejűek a döntések, amiket meg kell hozni a játékban és rendkívül sok benne a morális döntés. Van, amelyekre végtelen időnk van, amelyekre valamivel kevesebb és a legfontosabbakra van a legkevesebb. S mikor úgy látod, hogy rosszul döntöttél, vagy nem úgy alakult, ahogyan te azt elképzelted, nagyon rosszul érzed magad. Legalábbis nekem nagyon sokszor volt mégis ilyen érzésem. És ne feledd, mindennek következménye van!
Persze, ha tényleg nagyon, de nagyoooon rossznak ítélted a döntésed, újrajátszhatod azt a fejezetet az adott epizódban, ám szerintem annyira nem érdemes. Mert így megtöröd a realitását és mégiscsak... ezzel megmásítod az őszinte döntéshozásodat, amit te szerettél volna igazán.
Érdekesség még ezzel kapcsolatban, hogy minden epizód végén ott vannak, hogy a legfontosabb döntéseknél hány százaléka a játékosoknak választotta azt, amit te. Sokszor elbizonytalanító, hogyha te a kisebbikhez tartozol, de tudod mit? Hagyjuk a csordaszellemet, nem biztos, hogy az a jó választás!
A játék történetének kezdete...
Mert ugyebár, ezzel kapjátok meg az ízelítőt, hogy miért is tartom érdemesnek, hogy kipróbáljátok ti is.
Az első évaddal még pár éve játszottam és félbehagytam, de nem azért, mert rossz lett volna a játék. Hanem azért, amit most érzek: lelkileg le vagyok terhelve és őszintén, szerintem várok még a harmadik évaddal. Emiatt nem emlékszem pontosan és nem tárgyalnám túl sokat.
Röviden az első évad úgy kezdődik, hogy megismerkedünk főhősünkkel Lee-vel, aki egy rendőrautóban utazik. Hogy miért? Mert azt hiszem rajta kapta a feleségét, ahogyan megcsalta és elpattant az agya így... megölt egy embert. Nem túl vidám történet. Ám pont akkor, mikor utaznak szépen a börtönbe és beszélgetünk a rendőrrel Lee személyében, szépen beleütközünk egy JÁRKÁLÓBA. Baleset, rendőr meghal és nekünk ki kell jutnunk.
Lassan rájövünk, hogy itt elszabadult a zombi apokalipszis, habár ilyen nyilvánvalóan itt sincsen kimondva. Egyáltalán nincs. Mindössze, tudjuk, hogy ez van. S a lényeg nem más, minthogy túléljünk. Rátalálunk egy kislányra is, Clementine-ra, akire a bébiszitter vigyázott, míg a szülei elutaztak. Ám a bébiszitter nem élte túl, átalakult és a lány egyedül maradt, akit Lee magához vett minden szó nélkül. A cél pedig nem más, mint Atlanta, hogy megtaláljuk Clementine szüleit!
Ez az első évad is eléggé kemény érzelmi szempontból, de nagyon jó a története is. Lee és Clementine közti kapcsolat pedig nagyon aranyos és megható. Ahogyan Lee gondoskodik róla, mint a lányáról... Nagyon rendes és nagyon könnyen megszeretjük őket.
Grafika, zene, miegymás
Őrületesen jó munkát végeztek. Mindennel.
Grafika: egyszerűen imádom. Ha így fogok tudni rajzolni, akkor boldog ember leszek, mert ez csodálatos. Az egész olyan rajzfilmes stílusban lett elkészítve, de úgy, mintha egy élő ember fotóját rajzolnánk át élesebb vonalakkal. Ha valaki csinált ilyet, akkor tudja, hogyan értem. Nagyon jó ránézni és kidolgozott munka, igényes. Egyszerűen szemgyönyörködtető és nekem sokkalta jobban bejön ez az ábrázolási világ, mint az Assassin's Creed játékoké.
Zene: Odatették magukat, mindig a témához passzoló és bármikor rágondolok, meghallom, libabőrös leszek.
Történet: Nagyon jó, élvezhető, követni akarod. Folyton tovább akarsz menni és mindig kelti benned a feszültséget. Nagyon nagy hatással van az emberre.
Röviden ez lett volna a kis ízelítőm ebből a játékból, mindenképpen próbáljátok ki! Hamarosan jön egy részletesebb elemzés a második évadról és akkor ezután mindegyik évadról fogok írni egy-egy cikket!
~ Darwly
A legelső kérdés, amit fontosnak tartok felvetni, hogy mi ragadja meg az embert ebben a játékban?
Az, hogy ez a történetre fókuszál és az ügyességre szinte semennyire. Nem fontos. A lényeg az, hogy ez egy interaktív történet.Őszintén szólva, még sosem játszottam ilyen játékkal ezelőtt, ezért számomra egy hatalmas újdonság volt, hogy végre nem egy olyan játék jön, amiben az ügyesség sokat számít, hanem ami csak a történetre fókuszál. Most mondhatjátok, hogy "de akkor mi az érdekes benne", ám ne becsüljétek le! A játék lényege, hogy a döntéseink által szőjük a történetet. S tényleg nagyon durván. Ha rosszul döntünk esetleg, meg fog halni egy karakter, vagy megmenthetjük az életét. Ilyen mértékű erejűek a döntések, amiket meg kell hozni a játékban és rendkívül sok benne a morális döntés. Van, amelyekre végtelen időnk van, amelyekre valamivel kevesebb és a legfontosabbakra van a legkevesebb. S mikor úgy látod, hogy rosszul döntöttél, vagy nem úgy alakult, ahogyan te azt elképzelted, nagyon rosszul érzed magad. Legalábbis nekem nagyon sokszor volt mégis ilyen érzésem. És ne feledd, mindennek következménye van!
Persze, ha tényleg nagyon, de nagyoooon rossznak ítélted a döntésed, újrajátszhatod azt a fejezetet az adott epizódban, ám szerintem annyira nem érdemes. Mert így megtöröd a realitását és mégiscsak... ezzel megmásítod az őszinte döntéshozásodat, amit te szerettél volna igazán.
Érdekesség még ezzel kapcsolatban, hogy minden epizód végén ott vannak, hogy a legfontosabb döntéseknél hány százaléka a játékosoknak választotta azt, amit te. Sokszor elbizonytalanító, hogyha te a kisebbikhez tartozol, de tudod mit? Hagyjuk a csordaszellemet, nem biztos, hogy az a jó választás!
A játék történetének kezdete...
Mert ugyebár, ezzel kapjátok meg az ízelítőt, hogy miért is tartom érdemesnek, hogy kipróbáljátok ti is.
Az első évaddal még pár éve játszottam és félbehagytam, de nem azért, mert rossz lett volna a játék. Hanem azért, amit most érzek: lelkileg le vagyok terhelve és őszintén, szerintem várok még a harmadik évaddal. Emiatt nem emlékszem pontosan és nem tárgyalnám túl sokat.
Röviden az első évad úgy kezdődik, hogy megismerkedünk főhősünkkel Lee-vel, aki egy rendőrautóban utazik. Hogy miért? Mert azt hiszem rajta kapta a feleségét, ahogyan megcsalta és elpattant az agya így... megölt egy embert. Nem túl vidám történet. Ám pont akkor, mikor utaznak szépen a börtönbe és beszélgetünk a rendőrrel Lee személyében, szépen beleütközünk egy JÁRKÁLÓBA. Baleset, rendőr meghal és nekünk ki kell jutnunk.
Lassan rájövünk, hogy itt elszabadult a zombi apokalipszis, habár ilyen nyilvánvalóan itt sincsen kimondva. Egyáltalán nincs. Mindössze, tudjuk, hogy ez van. S a lényeg nem más, minthogy túléljünk. Rátalálunk egy kislányra is, Clementine-ra, akire a bébiszitter vigyázott, míg a szülei elutaztak. Ám a bébiszitter nem élte túl, átalakult és a lány egyedül maradt, akit Lee magához vett minden szó nélkül. A cél pedig nem más, mint Atlanta, hogy megtaláljuk Clementine szüleit!
Grafika, zene, miegymás
Őrületesen jó munkát végeztek. Mindennel.
Grafika: egyszerűen imádom. Ha így fogok tudni rajzolni, akkor boldog ember leszek, mert ez csodálatos. Az egész olyan rajzfilmes stílusban lett elkészítve, de úgy, mintha egy élő ember fotóját rajzolnánk át élesebb vonalakkal. Ha valaki csinált ilyet, akkor tudja, hogyan értem. Nagyon jó ránézni és kidolgozott munka, igényes. Egyszerűen szemgyönyörködtető és nekem sokkalta jobban bejön ez az ábrázolási világ, mint az Assassin's Creed játékoké.
Zene: Odatették magukat, mindig a témához passzoló és bármikor rágondolok, meghallom, libabőrös leszek.
Történet: Nagyon jó, élvezhető, követni akarod. Folyton tovább akarsz menni és mindig kelti benned a feszültséget. Nagyon nagy hatással van az emberre.
~ Darwly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése