Üdvözletem minden pici fiókának!
A mai menüként a 2. évadot hoztam el a Telltale által készített "The Walking Dead" játékból. Ebben kegyetlenül tele leszünk spoilerekkel, tehát vigyázz, úgy olvasd el!
Az előző évad legutolsó részének lezárásával kezdeném, mint spoiler bevezetőként.
Lee meghal, megharapták, miközben Clementine után kutatott. Azonban ameddig képes volt, védelmezte a lányt és kérte, hogy menjen el, mielőtt meghal, mert nem akarja bántani. Itt ha jól emlékszem, lehetett dönteni, hogy ott maradunk vagy elmegyünk. Személy szerint én inkább elmentem, nem kívántam Lee-t járkálóként látni.
Második évad kezdete...
Most, hogy már a harmadik évadon is túl vagyok (mert annak a sokk ellenére, amit ez a második évad adott, mégis tovább folytattam, nem bírtam ki), merészen kijelenthetem, hogy ez volt az eddigi legkeményebb évad a három közül. A harmadik teljesen máshogy fog minket megtörni, mint ez.
Alábbi állításomat mi sem mutatja jobban, mint hogy az második évad első fejezetében azt látjuk, hogy Clementine az előző évadból megismert Omiddal és Christa-val ment tovább. Christa és Omid egy párt alkotnak, a babáról beszélgetnek, amit hamarosan megszül Christa. Találunk is egy mosdót, ahol körbenézünk, hátha rálelünk valamire. Mi, Clementine szemszögéből látunk mindent és felfedezzük a lány wc-t. Azonban sajnos valaki más is rátalál a helyre, aki nem éppen túlzottan barátságos. Omid utánunk jön, megpróbál segíteni ám... halál lesz a vége. Bárhogyan döntünk, meghal.
S így kezdődik a második évad! Máris egy halállal, máris a letargiával, máris mindennek az elromlásával. Nem állítanám, hogy az első évadban minden jó volt, de emlékeim alapján, azért ott voltak jobb részek is. Ám ez a második évad nagyon kevés boldogabb pillanatot és annál több idegileg felőrlő jelenetet tartalmazott, amelyek után sokszor elgondolkozik az ember, hogy jól döntött-e.
Clementine, a túlélő, a legfelnőttebb, a lány, akire mindenki támaszkodik
Clementine, mindössze egy 11 éves kislány, aki a zombi apokalipszis közepén van és kénytelen ebben a világban túlélni és FELNŐNI. Valószínűleg a körülményeknek köszönhetően nagyon gyorsan eléggé éretté válik és komollyá. Igaz, olyan dolgokról még fogalma sincs, amiről már tinédzser korunkban tudunk (szex), ennek ellenére ő a legérettebb sokszor. Bár az, hogy erről nincs fogalma, amit a végén tudunk meg, eszünkbe juttatja, hogy ő még csak egy kisgyerek. Ez egy nagyon jó pontja a játéknak.
Mégis.
Ez a lány egy igazi túlélő, ahogyan látjuk a sztori folyamán. Christa-val mennek tovább, akinek már nincs gyereke. Nincs kitárgyalva, hogy mi lett vele, de nincs velük. Lehet elvetélt, lehet meghalt, nem tudni. Ezt a szálat picit hiányoltam, mert még mindig tudni szeretném, hogy mi lett vele. Viszont ketten elkeverednek egymástól, mikor tábor tüzet vertek, mert valakik rájuk támadtak. Ismeretlenek. Így miután végig megy a menekülés és mi beleesünk a folyóba, de túléljük, akkor magunktól kell utat találnunk. Megharap minket egy kutya (bármit teszünk, nem lesz másképp, sajnos), s ránk talál két ember, akik megmentenek és elvisznek a táborukhoz ééés a bizalmatlanság miatt nekünk kell összevarrni a sebet, vagy meghalunk.
Mi a bizalmatlanság tárgya? "Mi van, ha egy járkáló harapta meg?" Teljesen jogos kérdés és sajnos itt az őszinteség annyira nem számít, hogy "pazarolják ránk a kötszereket". Szóval ebből az esetből teljesen látszik, hogy ez a lány mindent megtesz a túlélésért és olyan ember, aki túl is tud élni. Hála Lee-nek.
Azonban a történet folyamán, bármennyire is érett ez a lány, kemény, talpraesett és megbízható... mégis iszonyatosan fura érzés, mikor a fejezeteken haladva minden felnőtt úgy kezel minket, mintha... mi lennénk a csoport vezetője. Nincs kimondva és állítólag nem mi vagyunk azok, ennek ellenére a fontos döntések rajtunk múlnak. Sok embert, mi tudunk kezelni és MI VAGYUNK AZOK, akik összetartják a csoportot, mindannak ellenére, hogy újak vagyunk.
Olyan szinten megbíznak bennünk, hogy megbeszélik velünk, ha valaki fura. Utolsó pillanatainkban az emberek, megkérik, hogy vigyázzunk XY-ra. És ez mind szép és jó, ám... iszonyatosan durva.
Érted, hogy Clementine megbízható személy és az is, hogy ritka talpraesett. Ám mégis egy gyerek és ezek az emberek ezt teljesen elfelejtik, amivel valamilyen szinten árthatnak is neki. Mindenki benne bízik meg és tényleg ő hozza a döntéseket.
A sztori közepén összetalálkozunk Kenny-vel újra, akiről azt hittük, hogy halott. Ez mind szép és jó és én kifejezetten örültem neki, de sajnos Kenny újra be fog kattanni. Mondtam, hogy tele van spoilerrel! Ne nézz rám!
Szóval újra bekattan és akkor csak ránk hallgat. Mi vagyunk, aki meg tudja állítani őt. S később lesz egy lány, Jane, aki szintén kissé szeszélyes és mindössze bennünk bízik. Szinte őt is mi irányítjuk. Szinte mindenki tőlünk függ, hozzánk kötődik és a mi kezünkbe adta szinte az életét. És amikor választani kell két ember között...
Iszonyatosan furcsa és durva ez. Nem tudom máshogy megfogalmazni, sajnos. Persze, értjük a sztorinak a lényegét és nem is bicsaklik meg. Pont, hogy jó, mert ilyen hatással van rám. Csak... ő egy kislány és ő vezeti az embereket, bárki bármit mond. Lehet névleges vezető, ám mégis a mi kezünkben van a döntés Clementine által. És ez nem stimmel, ilyen nincs a való világban... bár ebben a környezetben megtörténhet... talán.
A legdurvább évad eddig
Az egész évad nagyon megterhelő volt idegileg. Folyton azon gondolkoztam, hogy vajon jó döntést hoztam, mert sajnos bármit tettem, nem tetszett a végeredmény. Egyszer újrajátszottam egy fejezetet, mert annyira kiborultam a végeredmény miatt. És mi lett a végeredménye? Jobb lett? Nem, dehogy. Ezért eldöntöttem, hogy többet nem teszem.
A sztori, ahogyan haladtunk tovább, egyre nagyobb pocsolyába vitt minket. A lényege az, hogy ki akarunk mászni, meg akarunk tartani egy kártyavárat, ám ez így is úgy is összedől. Úgy érezzük és ja, a végére tényleg ez lesz.
Befogadnak végre a csoport, ám van egy idióta, Carver, aki kissé olyan lehet, mint a Kormányzó az eredeti sorozatban, vagy mint most Nagen a hatodik évadban. Olyan jellegű vezető. Talán inkább Nagen-re hasonlít viselkedés szempontjából.
Szóval jön ez a Carver, keresi az új csapatunk tagjait, mert valahogy rájuk talált. Vissza akarja őket vinni, s na miért? Mert van ott egy terhes nő is, Rebecca, akinek a gyere valószínűleg Carver-é. Ez csak azért ciki, mert a férje még él Rebecca-nak. Mindegy. 
Megpróbálunk elmenekülni, összeakadunk Kenny-vel és a társaságával, ám aztán fogságba kerülünk, elkap minket Carver, majd kiszabadulunk, de többen is meghalnak, mint terveztük. Tovább megyünk, Kenny megőrül, Rebecca szül, közben járkálók elől menekülni. Keresni egy új helyet, hogy jobb legyen mindenkinek, első sorban a babának, ám megint támadás, aztán még meg is hal Rebecca, végül pedig menedékre lelünk. Azonban jön egy árulás a csoportban, majdnem meghalunk, de túléljük. Így maradunk a végén Jane-vel, Kenny-vel és a babával. Jane és Kenny veszekednek, a végén meg egymás torkának esnek Jane kis csele miatt és a legvégén el kell dönteni, hogy melyiküket öljük meg. És hát... én Kenny-t választottam, őt öltem meg, mert tényleg nem volt már beszámítható és nem foghattam mindig vissza... Aztán kiderül, hogy az állítólag halott baba rendben van és ott vagyunk Jane-vel, aki hazudott és így meghalt Kenny és meg kell bocsátani neki. Már ha szeretnénk. Én megbocsájtottam.
S itt vagyunk, összedőlt kártyavárral. Visszamegyünk oda, ahol Carver kis bázisa volt és elkezdünk felépíteni valami újat. Lehet választani a végén, mert jön egy család. Eldönthetjük, hogy velük vagy nem velük megyünk tovább. Én úgy döntöttem, velük. Szeretnék megbízni az emberekben mindezek ellenére.
De amiket felsoroltam, láthatjátok, hogy az egyik rosszból kerültünk a másikba. Tele voltunk morális kérdésekkel, amelyekről döntenünk kellett, hogy mit választunk. Ez vagy az, ez vagy az. S az a baj, hogy szerintem ez az évad tipikusan olyan volt, aminél bárhogyan döntesz, úgy is rosszul fogod érezni magad.
Lezárásként a többi
A zene még mindig iszonyatosan a jó. A történet vezetés is, a feszültségkeltés. A látványvilág gyönyörű... Minden teljesen jó.
Talán annyi, hogy kicsit már fárasztó volt, hogy mindig újabb rosszabb helyzetbe kerültünk és kezdett ez talán monotonná válni. Ám ettől függetlenül élvezhető, nagyon jó játék és idegileg teljesen kikészíti az embert.
Tehát értelemszerűen mindenkinek ajánlom!
~ Darwly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése