Creepypasta #9 - Slenderman

Halihó, túlvilági életem egyetlen értelmei!

(ma nem leszek gépközelben, szóval így reggel jelentkezem)

Mára úgy gondoltam, kicsit visszaveszek és ismertetem veletek Slenderman történetét, mivel ő egy "alap" creepy, és igen fontos szerepet tölt be ezekben a történetekben. Vagyis leginkább a fanartokban, de ebbe ne menjünk bele, kezdjük az elején.

  Slenderman karaktere egy nem létező személy, csupán fikció, és egy fotópályázatra készült 2009-ben, melynek lényege az volt, hogy photoshoppal készített rémségek szerepeljenek valami borzongató háttértörténettel. Slenderman (avagy Slender, vagy Slendy) egy három méter magas, arc nélküli, fehér bőrű teremtmény, fekete öltönyben és piros nyakkendőben. Csápokkal, vagy csáp nélkül, ez már elvi vita kérdése, de hát a csápok menők, kinek ne jönne be? Mindegy.

  Slendy ugyan nem csinál semmit, mégis megőrjíti az embereket, mégpedig úgy, hogy csak a ködben, a félhomályban látható, vagy épp nem, és épp ezért váltja ki az emberekből azt a gondolatsort, hogy mi van, ha sosincsenek egyedül, mindig figyel valaki?
  Többféle elgondolás van azzal kapcsolatban, hogy mégis hogyan lehet ő is egy Pasta. Nos, az első szerint ő egy gyerekrabló, gondolom ez a teória a videojáték alapjára épül. Bár azt is említik, hogy a gyerekek, akik Slendyvel voltak egy fotón, mind eltűntek, a könyvtár pedig, ahonnan létezéséről való bizonyítékok kerültek elő (rajzok, irományok a gyerekektől), leégett.
  Másik elképzelés szerint magányos turistákat ragad el az erdőben úgy, hogy a frászt hozza rájuk, paranoiába kergeti őket, és csak akkor jön el értük személyesen, mikor már totál megkattantak.
  Harmadik feltételezés szerint Slendy a gondolatok útján terjed, mert ha valaki tud róla, az elmondja másnak, és az megint másnak. És minél többen gondol rá az illető, annál többször látja, annál közelebbről. És minél többször látja, annál többet gondol rá. Imádom az ilyen "nincs kiút" elméleteket, olyan viccesek!

  Mindezek mellet készült belőle videojáték is, egészen pontosan nem tudom mennyi, de három biztos. Én csak eggyel játszottam, mikor egy gyerek vagy az erdő közepén egy nyomorult elemlámpával és keresned kell nyolc olyan papírt, amin ezek a bizonyos gyerekrajzok szerepelnek. Bár elég pocsék voltam, ugyanis nem sikerült egy darab papírt sem gyűjtenem, plusz képes voltam elveszni is. Lényegében a végén már én kérdeztem meg, hogy "hagyhatom, hogy megöljön?" és kb ennyi volt a Slendy játék. De attól függetlenül a grafika szép, a történet ötlete jó, és…
  Áááh, erről jut eszembe nyitni fogok nemsoká egy "gamer" részleget, ahol különböző horrorjátékokat értékelek vendégek megkérdezésével, természetesen!
Addig is rettegésben teljes napot!

 

(Utólagos megjegyzés Darwly-tól: Azt is állítják, hogy ha Slendy elkapja az áldozatát, akkor kibelezi és a beleit a fákra aggatja fel zacskóba téve. Érdekes, nem?) 

 
~Reaper

Creepypasta #8 - Clockwork

Üdvözletem, picikéim!

Mára egy igen erős, brutális, gyomorforgató történettel jövök (szó szerint), szóval gyenge idegzetűeknek szigorúan csak hányózacskóval!! :D

  Úgyhogy, csapjunk is bele a közepébe. Történetünk főszereplője, Natalie szegény már kiskorában bántalmazva volt az apja által, összefeküdt a bátyjával, ami egy kicsit mentális zavarokat okozott neki. Csak hogy rövid legyek. Ha kíváncsiak vagytok rá, nézzetek utána, ez minden történetre igaz. Szóval. A suliban ezért eléggé elítélték, ami csak még inkább elősegítette, hogy a lány megkattanjon. Aki egyre inkább úgy érezte, hogy nincs ideje semmire. Túl kevés. Hogy sokszor lejár az ideje az előtt, hogy befejezhetné, amit akart.
  Fantáziájában élte ki magát leginkább, azaz ahogy egy ismerősöm csinálja: mindent papírra vetett, lerajzolt és így nem csinált semmit. Ám egyik nap, mikor a srác, aki elméletileg nagyon jóban volt vele, közölte, hogy fél a rajzaitól és soha nem akar vele többet beszélni. Így hát arra inspirálta a lányt, hogy összevakarja a tizen nemtudommennyi év szenvedésének magába fojtott érzéseit (wow, költő leszek) és a tükör előtt állva egy szééép kis mosolyt varrt magára.
  Anyuci persze mikor hazaért, nagyon megijedt és elküldte Nataliet pszichiáterhez, aki próbálgatja megfejteni, mi baja is lehet a lánynak, de nem jutott sehova, ehelyett kapott egy szép kis monológot arról, hogy kevés az idő, illetve hogy a csaj elvesztette az eszét. Ezután kimenekült, hazaengedte a csajt, aki bealudt a kocsiban. Mikor felkelt, kórházban volt, beszélt a dokival, aki konkrétan közölte, hogy nemsokára belekuksiznak a fejébe, közben meg összegyógyszerezik, ahogy csak tudják, majd bealtatta Nataliet.

  Natalie viszont felébredt, elkezdett sétálgatni, majd összeesett és ennyi volt a műtét. Kiderült, hogy a holdkórossága miatt bezöldült a szeme, amit azzal hálált meg a dokinak, hogy belecsomagolta majd szendvicsbe hajtotta az ágyon.
  Két őr jött be, akiknek azonnal neki is rontott indokolatlanul, az egyiknek felvágta a gyomrát, és a csodás belsőségeit kicsit megtekergette, amitől a másik annyira megrémült, hogy még védekezni is elfelejtett, szóval simán odamehetett elé Natalie, hogy szépen lassan vágja fel a hasát.
  Natalie szülei békésen szunyókáltak otthon, kicsit sem aggódtak a lányuk miatt, elvégre megőrült, kit érdekel. Anyuci viszont felkel arra, hogy valaki odakinn az esőben nevet. Természetesen!
  Szóval anyu kiment, hogy utánanézzen, mégis ki zaklatja őket egy ilyen problémamentes estén, mire meglátja a lányát. Olyannyira a frászt hozta rá, hogy hátraesett és a fogassal betörte a fejét. Majd a lány lenyomott neki egy kis élettörténetet, aztán végzett egy orvosilag precíz V alakú bemetszést a mellkasán, recsegve szétfeszítette, és kitépte a szívét. Majd mert mért ne, lenyomta azt a hulla torkán.
  Apuci is feltűnt, nekirontott a lánynak, aki közben élvezettel nevetett, és kérdezgette, hogy most elégedett-e, hogy megverheti. De aztán apja fölé kerekedett, egy párnát fogott a képébe és azon keresztül kezdte el taposni egész addig, amíg meg nem hallotta a csontok törését. Majd a késeit a gyomrába vágta, végül pedig egy darab fával, amit az asztallábból szedett, a beleit addig nyomta, míg ki nem jöttek a száján keresztül.  Bement a bátyja szobájába, de őt nem találta ott. Megfordult, hogy megkeresse, de az fejbe vágta egy baseballütővel. A lány a második csapást is bekapta, de a harmadikat már nem, fogta a két kését, és bátyját csuklójánál fogva odaszögezte a falhoz. Majd keresett valami használhatót, hogy ne kelljen leszednie őt a falról. Talált egy vajazó kést, ami ki tudja, mit keresett a szobában, de ott volt, szóval a csaj fogta és kikaparta vele a bátyus szemeit, miközben betömte a száját. Majd egy ollóval szépen felvágta a hasát és egyéb szerveit, aztán letörölgette az ujjait szépen sorban. Majd kiszedte a ruhát a szájából és helyette lenyomta az ujjait a torkán, mivel az sokkal finomabb. Nyamm-nyamm.
  Persze mindenkitől úgy vett végső búcsút, hogy "az időd lejárt", és pont ezért lett ez a mondása. Mindegy, még nincs vége a sztorinak.
  Kiment a fürdőbe, hogy megcsodálja magát, az újonnan szerzett világító zöld szemeit meg a vérfoltokat. A padlón talált egy zsebórát. Hirtelen fogta magát és kiszedte a bal szemét, és az óra számlapját beillesztette a helyére. Ezután pedig fogta és felgyújtotta a házat.
(a végét muszáj volt kimásolnom, egyszerűen kell!!)

  "Néhányan azt mondják még mindig él.
  Az őrültségét magával hordozva, holtakat hagyva maga után kiknek az idejét ő dönti el.
Csak úgy tudod, hogy ott van, hogy este a takaród alá bújva félálomban kattogást hallasz.
És meglátod az óra zöld fényét
Ha ő ott van
Tudod, hogy az időd lejárt."

  Szóval, ő lett volna Clockwork drága, a Creepypasta-történelem egy csodálatosan zakkant alakja! Remélem mindenki élvezte!
Rémséges éjszakát!

~Reaper

Creepypasta #7 - Ben

Hali minden kedves rajongómnak, és olyanoknak, akik nem szeretnek, ezért majd a boncasztalon végzik! Mai kivesézni való témánk a creepypasták soraiban Ben (sikerült megcsinálnom, hurrá-hurrá!), akinek a története egy kicsit homályos a számomra, mármint ahol olvastam, elég bonyolultan írtak le mindent, úgyhogy most megpróbálom nektek érthető formában elmesélni.

  Először is egy kocka srác, egy nagyon nagy gamer (nevezzük mondjuk Jadusable-nek, mert hát nincs is ennél egyszerűbb név, nem igaz?) épp hazafelé sétál a suliból, mikor meglátott egy garázsvásárt a szomszédságban. Odament, hátha talál valami érdekes játékot, ami még nincs meg neki. Egy öreg, félvak bácsi volt az eladó, mert hát minden eladónak rémisztőnek kell lennie, aki egy horrorsztoriban szerepel, és adott a srácnak egy noname játékot, azaz hogy a tokjára csak ráfirkálták, hogy "majora". Mondta, hogy ez a játék egy Jadusable-vel egyidős gyereké volt, de ő már nem él itt (na vajon…), és végül ingyen nekiadta a játékot. Majd elköszönt tőle.

  Jadu otthon gondolta, kipróbálja, mert mért ne, és belépett. Volt egy mentett játék, BEN néven, és akkor leesett neki, hogy nem is tőle köszönt el az öreg, hanem Bentől. De persze ezt nem találta furának, inkább belépett és csekkolta, ez a Ben meddig jutott. De mivel nem fejezte be, csinált egy Link elnevezésűt magának, majd játszani kezdett. És mivel össze-vissza nevezték a karakterét Bennek meg Linknek, ezért fogta és kitörölte a BEN be nem fejezett játékot. Majd mikor vissza akart lépni a sajátjába, csak fehér képernyő volt, Link elveszett. Szóóval aznapra leállt a játékkal.  Másnap ismét nekiállt, és akkor hopp, csodás módon mégis megvolt Link, úgyhogy nekiállt csinálni a feladatokat, miszerint időre oda kellett érnie valahova és belenézni a teleszkópba, és ha megcsinálja, mehet tovább. De nem, ehelyett mikor belenézett, megjelent egy Bizonyos Skull kid, aki a játék "para" embere, mert nagy szemei vannak és olyan, mintha a lelkedbe bámulna. Majd átkerült valami helyre, de Skull kid nem akarta abbahagyni a képernyője molesztálását, ott maradt előtte végig, és ezért újra akarta indítani a játékot. De akkor már maga a játék is megkattant, és megkérdezte, hogy el akar-e menni valami boss helyre. Jadu meg naná, hogy igen, ment. És ekkor a játék új napot kezdett, Jadu meg sétálgatni kezdett a városban, ahova a karaktere került, és belépett egy medencébe. Volt ott egy Link szobor (aki amúgy Ben, mivel ő a fő karakter, csak Jadu ugye Linknek nevezte el), és neki is kedve támadt molesztálni a képernyőjét, és onnantól kezdve mindenfelé követte. Ő meg gondolta, idegesíti, ezért kinyírta.

  Ekkor a gép megkattant, és ezt a jelenetet ismételgette, és feltett egy kérdést, hogy "ez egy kegyetlen sors, nem?", majd kidobta a főmenübe. Jadu vissza akart lépni, de a Link játék már nem volt, helyette csak egy Your Turn. Jadu belépett, mert gyökér kocka, és megint Skull kid kezdte molesztálni a tekintetével, ezért resetelt. Ekkor meg már volt Your Turn is, meg Ben játék is. Ezért beparázott, feladta és aludni ment. Másnap vissza akarta vinni a játékot az öregnek, de az nem volt sehol, a házat meg eladónak hirdették. Ezután nem volt jobb ötlete, mint hogy felrakja youtube-ra a panaszait. Persze, kocka, azoknak nincsenek emberi kapcsolatai, bocs, hogy felhoztam.
  Jadu igyekezett nem is gondolni a játékra, közben tovább kukkolta az öreg házát, hátha meg tudja lesni valamikor, de egy szomszéd rajtakapta, így Jadu őt faggatta ki, hogy ki volt Ben. És naná, hogy egy gyilkosság áldozata! Elméletben baleset volt, de nem hinném, hogy a folyóba dobás annak számít. Mindenesetre Jadu hazament és úgy döntött, mégis csak szeretne egy horrorsztori főszereplője lenni, így ismételten játszani kezdett. Emlékeztetőül, van egy Your Turn-je és egy Ben-je. De nem tudjuk meg, mit választott, csak azt, hogy abbahagyta a blogolást, és egy osztálytársa értesítette a nagyvilágot, hogy minden rendben van vele. Jadu végül felrakott egy búcsúvidit, amiben tippeket adott a játékhoz, majd folytatta a kutatást az öreg után, természetesen sikertelenül.
  Maaaaajd a srác feljelentkezett Cleverbotra, és egy ilyen csodálatosan érdekfeszítő beszélgetést folytatott le:
Jadusable:"Ki vagy te,és hogy tudod irányítani a gépem?"
Robot :"Hogy ki vagyok?"
J':"Jah igen...te csak egy 'bot vagy..."
'bot :"biztos vagy benne?"
J':"Ne csesztesd a gépem!"
'bot:"Én vagyok a számítógéped!"
J': "Milyen szép story....mindjárt felhívom dps-t ...rossz áldozatot szemeltél ki!"
'bot:"Újból meg kell várnom hogy játssz azzal a játékkal?"
J':"Mivan?"
'bot:"Az a játék..."
J':"Majora's mask?"
'bot:"Igen!"
J':"Honnan tudod ezt?
'bot:"Miért?
J':"Mit miért?"
'bot:"Én csinálltam..."
J':"Mit csinálltál?"
'bot:"Játszottam veled..."
J':"Mi a fene?"
'bot:"Csak nem megijesztettelek?"
J':"Ki a franc vagy?
'bot:"Ben..."
J':"A szobor? Te most a gépemben vagy?"
'bot:"Igen!"
J:"Azt hogy?"
'bot:"Te raktál be..."

  Éééés Jadu maga alá csinált. Nem tudom, miért feltételezte, hogy egy robot rontja el a gépét, lényegtelen, ez egy gamer, ő tudja a tutit. Mondjuk vicces, hogy megkérdezi, ki ő és miért zaklatja a gépét, majd konkrétan leírja, hogy "jaa, te csak egy robot vagy, nem szóltam"… MERT???
  Lényegében ezek után nem hívta a cyberzsarukat, hanem elkezdett beszélgetni Bennel, hogy mizu vele, és megtudta, hogy bennragadt a játékban, és tud neki segíteni, ha játszik. Jadu belement a dologba.
  Később Ben megint írt neki, mert annyira öribarik lettek, de Jadu nem válaszolt, mivel Ben beszólt neki a múltkor. Erre Ben bosszúból elkezdte meghackelni a videókat, hogy csak róla szóljanak, és a játékba is beletenyerelt, hogy a szobor zaklassa Jadu karakterét.
  Egy este meg Jadu álmában szoborrá lett, és ettől annyira megijedt, hogy másnap ismét leült játszani. Eljutott az utolsó naphoz, majd megkereste azt a tavacskát, amibe Ben belefulladt, ezek után, mint aki jól végezte dolgát, felgyújtotta a játékot és szétverte a laptopját. Hát… Egészségére.
  Sajnos Benről elég keveset tudunk meg, de annál többet a naiv típuskarakterekről, akiknek minden vágyuk, hogy adják a hülyét az egész sztori alatt. Jó példa erre Eyeless Jack történetének Johnny-ja, akinek nem esett le, hogy a saját máját vágja zsebre. Mondom, nekem mindegy, de igazán lehetne már kezdeni valamit az ilyenekkel.

  Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredett, de ezt csak így lehetett érthetően és tisztán leírni. Véres éjszakát mindenkinek!!

~Reaper

Creepypasta #6 - Sally

Üdvözletem, drágaságaim!

  Tegnap partizni voltam pár szektással, és meg kell mondjam, nagyon nagy arcok, bár démonidézésben elég pocsékak, nekem kellett kinyírnom a mocsok pokolbéli rokonomat, mivel beagregresszívkodta magát a buliba és bevedelte az összes piát. De ez lényegtelen, ha van rá kereslet, mesélek a magánéletemről, de a mai boncolgatni való témánk nem más körül forog, mint Sally, a tízéves kislány körül, aki szerintem az egyik legésszerűbb creepypasta szereplő az egészben.

  Történetünk elején szögezzük le, hogy Sally és az anyja együtt élnek egy kis házban egy erdő közelében (naná…). Sallyékhez látogatóba jön a nagybácsi, és anyuci kijelenti, hogy Sally szobájában fog aludni a kislánnyal. Ő egy ideig tiltakozik, mert nagyon nem szimpi neki a nagybácsi, de végül beletörődik a helyzetbe. Csakhogy arról nem tudnak, hogy a nagybácsi egy mocskos perverz vadállat, aki a kislányokra izgul, így hát este khm, khm, megerőszakolja szegény Sally-t. Aki másnap hiába panaszkodik az anyjának, csak ráfogja egy rémálomra. De már nem azért, de én inkább kérdőre vonnám a nagybácsit, bár lehet, hogy ez csak az én véleményem. Mindenesetre mikor a nagybácsi vásárolni megy, viszi magával a kislányt, túlmennek a bolton, be az erdőbe, és mivel a lány "beárulta" az anyjának, ismételten megerőszakolja, csak most úgy, hogy meg is hal. És a rendőrök csak reggel találnak rá.

  Nem sokkal később a nagybácsi békésen alszik Sally szobájában, mikor a kislány szelleme megjelenik az ablakban és nevetve kinyírja a nagybácsit.
  Szerintem szegény lány elég kevés figyelmet kap ahhoz képest, hogy milyen tragikus a története, igazán megérdemelne valami hosszabb háttér sztorit, de hát ha ennyi jutott, hát ennyi jutott. És akkor mára ezzel búcsúzom is. További vérfürdővel teli napot, kicsi édeseim!!

~Reaper

Creepypasta #5 - Eyeless Jack

Hallihóóóó!! ^^

Akkor folytassuk a creepypasta történetek kivesézését, és legyen mondjuk a következő… Hmm… Lássuk… Másik kedvencem, Eyeless Jack!

 

  A sztori igen érdekes, mivel elég keveset tudunk meg róla benne, legalábbis azokon a helyeken, ahol én olvastam, ezt írták. Szóval.
  Van egy random gyerek, hívjuk mondjuk Johnny-nak, mert mért ne (nem emlékszem, kinek nevezték a sztoriban), a bátyjával él egy erdőszéli pici házikóban, mert minden normális amerikai ezt teszi egy horror történetben. Johnny és bátyja elmennek aludni, de Johnny később felkel, mert fura hangokat hall. És azt látja, hogy egy fura, kék maszkos, fekete szemű alak áll felette, akinek szeme helyéről valami fekete cucc folyik. Na már most. Szerintem mindenki el tudja képzelni a helyzetet, miszerint Johnny felkel és sikítva elrúgja a lényt a francba. De nem, még véletlenül sem, ehelyett Johnny felveszi a telefonját, csinál egy képet a lényről, leteszi a telefont, majd csak azután rúgja le magáról. (Mi ez már? MIII???)
  Másnap nem érzi jól magát, fáj a hasa környéke, ezért elmegy dokihoz. A doki pedig a röntgen után odaáll elé, és közli vele, hogy "Hát, Johnny. Sajnálattal kell veled közölnöm, hogy… KILOPTÁK A MÁJADAT!!!" De most komolyan, ennek a retardáltnak nem esett le, hogy nincs meg a mája?? Nem tűnt föl a varrat a jobb oldalán??? Mindegy, hülye Johnny, ásd el magad.

  Ezek után este a lény megint megjelenik és megöli Johnny bátyját, amiért a szülei hazaviszik őt. De még mielőtt elindulnának, Johnny tök egyedül áll a lakásban, ahonnan a bátyja holttestét még nem vitték el (MIÉÉÉÉRT???), és lát valami kis vörös cuccot a földön. Felveszi, majd anélkül, hogy ránézne, zsebre vágja és szalad ki a kocsihoz. És mikor már elindulta, csak akkor veszi elő és nézi meg, hogy az a valami… a mája -.- Nemhogy mikor felveszi, leesik neki, hogy basszus ez egy szerv, neeeem, dehogy, inkább csak zsebre vágja, hogy majd később megnézi!!! Mégis mi a retek ez, hee?? MI EEEEEZ????
*Kiakadt*
 
~Reaper

Horror filmek kategorizálása

 Jó horrorfilmből kevés van. Bárki bármit mondd, ez így igaz. Ha valaki úgy gondolja, hogy megcáfolja és máris mondd rá egy olyan példát, hogy „Fekete ruhás nő”, akkor az amatőr. Elnézést kérek, de a tények magukért beszélnek. Hiszen az olyan jellegű filmek, mint amit az előbb említettem, általában kezdőket ijesztenek meg. Mivel ők még nem láttak ezret és nem jöttek rá, hogy az az ijesztés legalja.

  Az is igaz, hogy a jó horrorfilmet eléggé nehéz definiálni. Én most a saját gondolataim osztanám meg, a saját véleményemet. Nem tudom, mennyire értenek ezzel egyet, de én tényleg erre jutottam hosszas elmélkedésem alatt.

  Horrorfilmet azért nagyon nehéz gyártani, mert elejétől a végéig el kell érnie, hogy a befogadó egy percre se essen ki a történetből. Azaz el kell hitetnie vele, hogy ez valóban megtörténhet, és ezáltal tud a félelmével játszani. Őszintén szólva ehhez az egy feladathoz sok minden kell. Rettentően nehéz, elismerem. Emiatt is nehéz jó horrorfilmet készíteni.

  A sok-sok részlet közül az alappal, abszolúte el nem hanyagolhatóval kezdeném. Ez lenne a történet. 

Sajnálatos módon sok horrorfilm már itt elrontja az egészet. Nem tudom, mit hisznek a filmrendezők (ha nem egy könyvből dolgoznak), hogy mennyire számít ez a rész. Néha bevágnak egy teljesen sablonos sztorit, amit már nem tudom hány ezer film előzött meg. Erre a Paranormal Activity nagyon jó példa. Mindegyik arról szól szinte, hogy beköltöznek egy új házba és „PARANORMÁLIS JELENSÉGEK” bukkannak fel, és jaj, meghal mindenki! Ez persze csak az egyik eset. A másik az, amikor egy rendkívül jó alappal jönnek. Erre nagyszerű példa a „Lazarus hatás” c. film. Igaz, sok ötletet máshol lopott, például volt benne egy kis Frankenstein. DE, én ennek ellenére egy rendkívül erős kezdésnek éreztem a filmet és bele is éltem magam. Röviden arról szólt, hogy néhány kutató egy olyan szeren dolgozott, amit ha beadnak egy ideje meghalt élőlénybe és megpróbálják újra beindítani a szervezetét áramütéssel, akkor visszahozzák az élők világába. El tudnám képzelni, hogy tényleg dolgoznak egy ilyen szeren és egészen jól is haladt a sztori. Azonban fantasy vonalba húzták el a történetet, ami egy hatalmas nagy hiba volt. Olyannyira, hogy a végén már csak kacagtam az egészen és abszolúte kiestem a film hatása alól.

  Másik nagyon fontos dolog, hogy mitől féljen a befogadó, illetve a filmbeli szereplők. Én úgy gondolom, hogy kettő jó megoldás lehet erre. Az egyik valami hétköznapi extrém eset (pl. „Cujo” c. film Stephen King könyve alapján), avagy lehet fantázia is, de utóbbit ne kössék orrunkra. Ezt úgy értem, hogy bár tudjuk, hogy ez már nem e világi, mégse mutassanak nekünk egy képtelen szörnyet, ami BIZTOS, hogy nincs a világunkban. Erre jó példaként a régebbi változatú „A ház hideg szíve” c. filmet tudnám felhozni. Lehet, hogy régi. Ámbár ez rám üdítően hatott. Teljesen más volt, mint a mostaniak és tudtam tőle félni. Nem mutattak konkrétan semmi félelmetest, de ahogyan megrendezték a filmet, tényleg képes volt az ember félni tőle. Tényleg meg kell írnom ennek az ismertetőjét. Ez számomra egy mintaértékű! Ennek az alapján kellene a többi horrorfilmet is gyártani! Nem volt unalmas, sem vontatott, hanem érdekes és bele tudtam magam élni a történetbe! 

  Harmadik rendkívül fontos tényező és egyben utolsó, amit hosszabban taglalnék, az a színészi gárda. Nem mindegy, hogy kik játszanak egy-egy szerepet. Sajnálatos módon sokszor kiderül egy-egy színész első horror filmbeli játékáról, hogy nem is olyan jó, mint azt eleve hittük. Például Daniel Raddcliffe. Számomra egy hatalmas csalódás volt a „Fekete ruhás nő” filmben való szerepe. Egyszerűen csak annyi maradt meg abból, hogy: „Halló! Halló! Van itt valaki?” Pedig a „Harry Potter” után többet vártam volna el tőle. Természetesen nem az ő hibája, hogy pocsék a forgatókönyv… De azért kár, hogy egy ilyen filmet vállalt és abban se tudott eléggé… élethűen játszani. A második példám a Dr. House sorozatból jól ismert „Tizenhárom”, azaz Olivia Wilde. Ő a Lazarus hatásban játszott és… végül is lehet, hogy mindent kihozott, de ezt a filmet nem kellett volna elvállalnia…   De persze nem minden színész esik ebbe a csapdába. Vagyis nagyobb, ismertebb színész. Viszont tényleg fontos, hogy ki játszik egy-egy filmben. Főleg ha horrorfilmről van szó. Mert ha valami „noname” alak játszik egy főszerepet, akkor alapból ne várjunk a filmtől túl sokat. Persze vannak azok a ritka kivételek, amelyeknél pozitívan csalódunk, azaz mégis jó volt a film.

  A többi fontos részletet nem nagyon mondanám el egy filmnek, mert magához a filmkészítéshez nem értek. Ez csak egy külsős vélemény, hogy mire kell nagyon figyelni egy-egy horrorfilmnél. Ez inkább abban segíti Önöket, hogy ezeket szem előtt tartva (azaz mi a történet, valószínűleg mitől fogunk félni, illetve hogy milyen színészek játsszák a szerepeket), talán könnyebben találnak értelmes, nem szemetes kukába való, igényes horrorfilmeket. Persze, vannak oldalak, mint például az „IMDB”, ami segít az értékelésben, ahol eléggé kritikuson pontoznak filmeket, de az se teljesen biztos! Én még annak alapján is csalódtam egy-két filmben.

  És akkor jöjjön az értékelés! Legalábbis az, ahogyan én szoktam jellemezni a filmeket. Lehet, hogy ezt az oldalon is bevezetem.

1.  A = Jó, fantasztikus! Mindenkinek ajánlom!
2.  B = Nem rossz, de se nem jó. Unalmas. Élvezhetetlen. (Ez a legrosszabb kategória.)
3.  C = Annyira rossz, hogy már jó! (Ezeken lehet a legtöbbet nevetni. Nem hisszük el, hogy ezeket komolyan gondolták… PEDIG DE!)

Remélem élvezték ezt a kis cikket! Illetve sajnálom eltűnésemet, nem direkt csinálom. Legszívesebben mindennap írnék valami szaftosat Önöknek!

U.i.: Ez az egész személyes vélemény, nem kritika. Ha bárkit sikerült megsértenem, attól elnézést kérek, nem állt szándékomban!

~ Elizabeth

Hafelmetsző Jack

Halihó, drágáim!

Tudjátok, nekem is korán kell ám kelni minden nap (engem ugyanis megfizetnek, ha kinyírok valakit :) ), és hát én is metróval járok, mint a legtöbb ember, akinek nincs kocsija. Az egy dolog, hogy megbámultak, és majdnem vérfürdőben végződött az eset, de ezt most hagyjuk. Az ok, ami miatt ilyen rövid időn belül újra jelentkezem az oldalon, az egy cikk a Metropolból nem másról, mint egyik kedvenc történelmi személyemről, Jack the Ripper-ről! (gyengébbek kedvéért Hasfelmetsző Jack-ről van szó). Engedelmetekkel most be is mutatnám.

Kosminsksy arcképe

  Kezdjük talán azzal, hogy kilétét mind a mai napig homályos köd fedi, ugyanis a szemtanúk, ha
  Lényegében akkor hallottak róla először, vagyis akkor azonosították, mikor egy levelet küldött egy Londoni hírügynökségnek 1888-ban és Jack the Ripper-ként írta alá. Persze senki nem bizonyította, hogy valóban ő írta a levelet, de inkább feltételezték, hogy igen, ugyanis az eddigi két gyilkosságot magára vállalta, és még újabbakat ígért, amit három napon belül be is váltott.
  Később egy újabb levelet küldött a hírügynökségnek, melynek kezdete, a "Pokolból" sok mindenkinek a fantáziáját megihlette, többek közt Stephen Knight regényíróét is, aki meg is írta a történetet, amely a mai napig egy igen lebilincselő sztori (mennem kell a könyvesboltba, egy pillanat). De hogy még egy nevet említsek, Patricia Cornwell is feldolgozta a történetet, illetve egy képregény és egy film is készült belőle, melynek címe logikusan a "Pokolból". Ja és Johnny Depp a főszereplője, ő játssza a nyomozót, lányok, irány a net és filmet nézni, hajrá!
  DE! Hogy ne csak az adaptációkról, hanem valós történetekről beszéljek, az elkövetőt nagy valószínűséggel nem tudták elkapni, habár a rendőrfőkapitánynak volt három gyanúsítottja, aki szerinte elkövethette az öt brutális gyilkosságot a nyugodt kis Whitechapelben.
  Az egyik Aaron Kosminsksy, egy ártalmatlan cipész és borbély, aki mégsem volt olyan ártalmatlan, mivel egy skizofrén, paranoiás elmebeteg volt. Az egyik rokona felügyelete alatt élt, de bármikor tehetett egy kis sétát az utcán, hogy kicsináljon pár embert, nem? Elvégre elmebeteg. Persze, fogjunk mindent az elmebetegre, az úgyse normális, de könyörgöm, az elmebeteg szemében mi vagyunk elmebetegek, egy kis tiszteletet nekik!!! Oké mindegy, erre majd máskor kitérek.
  Második jelöltünk a listán Montague John Duritt, egy lecsúszott arisztokrata, akinek az anyja épp az első gyilkosság előtt halt meg, és még a tanári állásából is kitették, szóval egyesek szerint simán lehetett ő a gyilkos. Bár akkor már inkább az elmebeteg, ezért miért ölne meg valaki random embereket? Furaaa…
  Harmadik és egyben utolsó gyanúsítottunk Michael Ostrog, aki egy büntetett előéletű orosz csávó, és összesen annyi volt a bűne, hogy nem volt alibije. És ha csak otthon ült?? És ha nem volt kedve csajozni?? És ha?? Jó, befejeztem, tudom, hogy sok vagyok és Elizabethet akarjátok, de még be kell érnetek velem egy darabig.
  Szóóóval, miután egy ember feldobta Kosminsksy-t (megjegyzem elsőre nem tudta azonosítani az elkövetőt, csak másodszorra ugrott be neki, hogy "ja persze, tényleg, ez az a csávó, mert ez elmebeteg!!"), diliházba dugták és ott is maradt haláláig. Duritt a Temzébe vetette magát, úgy sajnálta a régi arisztokrata életét, Ostrog meg elveszett valahol az éterben. De a rendőrfőkapitány szerint Jack csak öngyilkos lehetett, vagy tényleg hármójuk közt volt, mivel a gyilkosságoknak vége szakadt.
  Véééleményem szerint Jack nem volt hülye, se őrült, sőt, mi van, ha csak vágyott a vérre? Ha csak levezette a feszültséget? Ha csak így próbálta meg a lelkének háborgását csillapítani, mivel a patakzó vér hangja lenyugtatta szívét? De inkább befejezem, mert még a végén engem is lecsuknak.
  De nem minden reggel lehet tökéletes. Miután elolvastam a cikket, kicsit jobbra néztem, a lap szélére, ahol egy rövid hirdetésben az állt, hogy, idézem, "az első magyar nyelvű összefoglaló munka" Jackről, egy magyar ember tollából. Ja. Igen. Hogy ez az egész azért volt, mert egy magyar könyvet írt? Mert elolvasta az angolok könyveit meg a Wikipédiát, azt lefirkálta, amire emlékezett?? Komolyan?? KOMOLYAN???
  Ééééés itt halt meg a reggelem. Remélem nektek is hasonlóan kellemesen telt a reggel, picikéim! ^^

egyáltalán voltak, nem tudtak róla pontos személyleírást adni.

~Reaper

(U.I.: Mivel nem olvastam a könyvet, nincs jogom értékelni, csak felindulásból mondtam, elnézést, ha valakit szíven ütöttem, aki szereti az írót. Ja és ha valaki olvasta, és jónak ítéli meg, feltétlen szóljon, mivel akkor én is ráveszem magam!)

Creepypasta #4 Jane the Killer

Hellóbelló, édeseim!

Elizabeth kérte, hogy szóljak, elnézést kér, amiért eddig ilyen inaktív volt, sok minden szakadt a nyakába (a véres részletekért őt kérdezzétek), de jövő hétre már lehet, hogy ismételten felbukkan köreinkben.

  Viszont nekem volt egy kis szabadidőm, így elkészültem nektek Jane the Killer történetével! Nos, nem kertelek, vágjunk is bele a gyomrába!
  Jeffék Jane szomszédságába költöztek, és mikor még Jeff normális volt, a szülei meghívták Jane

egész családját egy vacsorára. És mire eljött az a bizonyos vacsorázós este, Jeff már kinyírta a családját, amiről Jane-ék még nem tudtak semmit. Viszont Jane aznap rosszul érezte magát, ezért otthon maradt, és csak később ment szülei után Jeffék házához. Mikor becsöngetett, leütötték hátulról. Egy pincében ébredt, körülötte Jeff családjának és saját szüleinek a holtteste. Vele szemben pedig Jeff, vigyorogva. És minden ok nélkül felgyújtotta a csajt.
  Ezek után Jane a kórházban ébredt, csúnyán összeégett arccal. A szekrényén talált egy fehér maszkot és egy kést, valamint egy kis papírcetlit, mely szerint Jeff azzal a késsel ölte meg a lány szüleit, és meginvitálta, hogy ha tudja, kapja el és ölje meg. Jane pedig feltette a maszkot és Jeff keresésére indult.
  Hát, ennyi lenne Jane története, elég rövidke, de azt hiszem ő az egyik legbrutálisabb női creepypasta. Szóval, vele kívánok nektek rémálmokkal teli éjszakát!!

~ Reaper

Creepypasta #3 - Jeff the Killer

Halihóóó~, itt ismét én! :) Sikeresen visszatértem!

Akkor most már tényleg kezdjünk bele a személyes bemutatkozások-kal, legelső nyertesünk pedig… Jeff the Killer!

 

Szóval, Jeff, aki még normális volt, családjával új városba költözött, ahol senkit sem ismertek. És már rögtön első nap beléjük köt két srác az utcán, mikor hazafelé mennek a suliból a bátyjával, de Jeff leveri őket, így megmenekülnek. Viszont a srácok feljelentik őket, így este két rendőr be is kopogtat hozzájuk. De Liu bevállalja Jeff helyett a büntetést, és a két rendőr őt viszi el.
  Másnap egy "üdv a szomszédban" grillpartira mennek, ahol Jeff először még depisen néz maga elé, de aztán kezd ellenni a gyerekekkel és játszik velük. Viszont azt nem tudta, hogy akikhez jöttek, az annak a csávónak az otthona, aki beléjük kötött. És mivel az még nem heverte ki a verést, rátámadt Jeffre. Beverekedtek a konyhába, Jeff a nyakába kapott egy adag piát, de sikerült kinyírnia a srácot. Erre viszont a haverja bedurvul, a verekedés átmegy a fürdőbe, ahogy Jeffre ráborult a hipó is. Erre a halott srác haverja röhögve felgyújtja (azért ő sem volt komplett…)

  Pár héttel később már Liut is kiengedték a rendőrségről, mert tisztázták az ügyet, és mentek meglátogatni Jeffet, aki végre leszedhette a kötéseket az arcáról. A haja befeketedett, szemhéja leégett, bőre meg hó-fehérré lett. Bár nem tudom, hogy ez egy felgyújtástól hogy lehetséges, de nem baj, elnézzük a sztorinak. Mindenesetre Jeff azonnal beleszeretett új kinézetébe.
  Este, mikor hazaértek, és már készültek lefeküdni, Jeff anyja valami furcsa zajt hallott a fürdőből. Kiment megnézni, hogy mi is ennek az oka, de amit meglátott, lesokkolta. Jeff állt a tükör előtt és száját fel-vágta olyan Joker stílusban (aki látta a Batmant az érti). Az anyja meg-kérdezte, miért tette.
- Régen, amikor pislogtam, nem láttam a gyönyörű arcomat. De mivel leégett a szemhéjam, már mindig látom. De nem tudok állandóan mo-solyogni… Így ezt tettem! – magyarázta, majd kis szünet után betegesen az anyjára nézett. – Anya… Gyönyörű vagyok, ugye?
- Igen fiam – válaszolta az anya, kihátrálva a fürdőből, majd rohan a hálószobába, miközben fojtott hangon mondja a férjének – Hozd a puskát, a fiunk megőrült!

  De pechükre Jeff épp ekkor nyit be, és csalódottan néz az anyjára.
- Anya, te hazudtál nekem! – majd mindkettejüket levágja.
  Liu felébredt a zajokra, de nem mert kimenni. Aztán egyszer csak kinyílt az ajtó és Jeff lépett be rajta, csurom véresen. Liu kiáltani akart, de öccse befogta a száját és ezt suttogta:
- Ssss! Csak aludj (eredetiben: Just Go to Sleep) – ezzel belé döfte a kést.
  Összegzésképp: Jeff the Killer története ténylegesen egy beteg, őrült emberről szól, aki belezúgott magába. Egy rokonlélek, én is imádom magam és kinyírtam a családom! Bár semmi pénzért nem vágnám fel azt a csodás arcomat…
  Mindenesetre… Jeff egy kiváló Creepypasta, és Liut is előszeretettel emlegetik vele kapcsolatban. Legközelebb pedig Jane the Killer történetét hozom, ugyanis az ő mondája szorosan kapcsolódik Jeffhez. Most pedig…

Rémségekkel teli napot!

~Reaper

Más világ

Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó.

Restelkedve ismerem be, hogy csúsztam, de ma, ahogyan mondtam, bepótlom e hiányomat.

  Egy rendkívül érdekes, és személyes kedvenc filmet szeretnék Önöknek bemutatni. A címe nem

más, mint Más Világ. Mielőtt bármibe is előreszaladnánk, egy-két fontosabb információt elmondanék.
  Ez a remekmű 2001-ben lett bemutatva pszichológia-thrillerként. Alejandro Amenábar rendezte Henry James „A csavar fordul egyet” c. kisregénye alapján. Ennek a Más Világnak természetesen volt is egy elődje, ami 1961-ben készült és az „Ártatlanok” címet viselte.
  Nyolc Goya-díjat nyert, köztük a legjobb film és legjobb rendezés kategóriában.

 

Történet

  A történet viszonylag kevés szereplővel (összesen 13-mal) játszódik. Egy elszigetelt, mindentől távoli kastélyban játszódik, ahol egy édesanya és két gyermeke él. A gyerekeknek ritka betegségük van, amiatt nem érheti őket napfény, különben meg is halhatnak. Ezáltal ez a régi kastély tele van függönyökkel, mind be van húzva, ahol a gyerekek járkálhatnak. Természetesen a kis családhoz tartozik egy édesapa is, aki háborúba ment. S bár vége lett annak, nem tért vissza.
  Az egész úgy kezdődik, hogy három különös szolgáló jön a házhoz, hogy szolgálatba álljanak a kastélynál. Fel is lesznek véve, mennek tovább a mindennapok, betekintést nyerünk az életükbe. Ám, ahogyan felbukkantak a szolgálók, hirtelen furcsa események kezdenek el kibontakozni.

Saját vélemény

 

Mielőtt ebbe belefolynék, azért nem írom le az egész történetet, mert ezt mindenképp meg kell nézni. Egyet árulnék el az egészről: a „Csavar fordul egyet” cím nagyon passzol a regényre, amiből készült a film.
  Nem véletlenül lett a kedvenceim közé felvéve ez a film. Ijesztő picit, mégpedig úgy, hogy semmit sem mutatnak igazándiból benne. Illetve a történet érdekes, jól van tényleg megrendezve és van benne egy olyan csavar, amitől a film ténylegesen megmaradt bennem. Ha Ön még csak kezdő horror kedvelő és még nem bírja annyira a horror műfajt ijedségileg, akkor kezdje ezzel. Nem fogja megbánni, erről biztosíthatom.

Forrás: Wikipédia
 

~ Elizabeth

Pocsék filmek - avagy amik nélkül van élet #1

Gothic

Szép estét kívánok mindenkinek! (Helló drágáim!) Ma egy igen érdekes részleget nyitnánk meg eme csodá… (Térj a lényegre! Olvasókat fogunk veszíteni!) Nos, igen… Mint láthatják, Reaper nem tud viselkedni… A zárójelben való írottak az ő felesleges megszólalásai. Emiatt is van zárójelben, nyugodtan átugorhatják, úgy is fárasztó. (Menj a Pokolba! Ne hallgassatok rá! Szeressetek engem!)

_________________

*Újrakezdés*

 

  Borzongással teli estét kívánok! (Szevasztok édeseim!) Mától kezdve ebben a részlegben a világ legelrettentőbb filmjeiről fogunk időnként mesélni. (Igen, ez most közös. Óvásból írjuk ezeket, hogy NE nézzétek meg és röhögjetek.)
  Első számú alanyunk címe Gothic. Ez egy nagyon régies film, az 1800-as években játszódik. Pontosan 1986-ban készítették el és… (Őszintén szólva a világ jobb hely lett volna nélküle.) Igen, ebben egyetértünk. Mielőtt hosszasan taglalnánk eme film hiányosságait, előtte megpróbálnánk röviden a történetet elmesélni. (Tele van spoilerekkel, szóval, ha mégis annyira elvetemült vagy és meg akarod nézni, akkor a következő részt hagyd ki!) 

! SPOILER WARNING !

  A történet ott kezdődik, hogy egy angol nemeshez megérkeznek a barátai. Egy érdekes ebéd után a későbbiekben este felé, kísértet történeteket kezdenek el mesélni. Valami folytán azt látták a legjobbnak, hogy megpróbálkoznak egy idézéssel. Sikeres-e vagy sem, a „médium” szerepet betöltő személy rohamot kapott. Ágyba vitték és aggódtak érte. A barátnője végül lefekszik mellé aludni. A film a továbbiakban egy érdekfeszítő, zavaros, horror álommal kecsegtet. A lényege az, hogy mindenki kifordul önmagából a házban. Az álom végén pedig mindegyik karakter félelmét látjuk megelevenedni.
  Másnap reggel az álom végeztével mindenki normális és piknikezik, meg játszik. A barátnő, aki álmodta az egészet, elmeséli a társainak, hogy mily különöset álmodott és, hogy megfogja írni egy horror regényként. Vége.

SZEMÉLYES VÉLEMÉNYEK

Elizabeth
  Az ismertető lehet, hogy jól hangzik. Ám ne tévessze meg Önöket! A film az első perctől zavarosnak hat. A vágások rémesek voltak, az ember örülhetett, ha megérti egy vágás utáni helyzetet. S bár horror-dráma műfajú a Gothic, mégis a szereplők kiborítóan irritálók voltak. Főleg egy dolog miatt: AZ ÁLLANDÓ SZERETKEZÉS TANULMÁNYOK. Hihetetlen! Minden párbeszéd valahogyan ide lyukadt ki! Például: „Félsz? Nem baj, feküdjünk le!” (Megjegyezném a párbeszédek sem voltak túlontúl értelmesek.)
  A film egyáltalán nem éri el a „horror” jelzőt, hiszen csak elundorításból állt. Igaz, hogy ez is a horror egyik alaptétele, de itt inkább komikus-morbidnak hatott, mint sem tényleg elborzasztónak.
  Ha az ember nagyon-nagyon filozofikus beállítottságú, akkor csak ajánlani tudom. Mert egy megbeszélés után, már érthetőbb volt. De normális befogadóként tilos a megtekintése, mert különben egész végig két kérdés fogja foglalkoztatni a film alatt: „Mi van? Nem értem.” és a „Miért nézem én ezt?”

Reaper
  Oké, a történetet már kábé ismeritek, de megnyugtatlak benneteket, nekem még mindig tiszta homály az egész azon felül, hogy mindenki kefél mindenkivel. A szereplők időközönként indokolatlanul rohangálnak, hogy a végén egymásra találva újra szexszel zárják a jeleneteket. Ez a horror legalja, az egyetlen kicsit is ijesztő jelenet az volt, mikor az a Gollam szerű izé megjelent a nő hasán csücsülve beteg vigyorral. De a többi az... hát, hadd ne mondjam, mi. Teljesen véletlenszerű ijesztések, szinte már káoszba torkolló történet, és szánalmas színészi alakítás. Nem tudom, hogy vették rá a színészeket a szerepek eljátszására, valószínűleg elrabolták a családtagjaikat és kényszerítették őket, mert ekkora alpári gyökérséget, ahol mindenki dug mindenkivel (de tényleg, mindenkivel), még soha senki nem látott. Inkább volt rossz pornó, mint horror. Én kérek elnézést a film miatt.

UTÓLAGOS MEGJEGYZÉSKÉNT

  Természetesen ez a kettőnk személyes véleménye. Számunkra ez a film örökre megmarad, azonban negatív élményként. Mint ahogyan előtte is mondtam van értelme, csak nagyon-nagyon a mélyére kell ásnunk és ahhoz filozofikus beállítottságúnak kell lennünk. Ennek az új részlegnek irományai nem kritikák, hiszen magához a film készítéshez nem értünk. Sokkalta inkább személyes vélemény a magunk stílusában való megosztása. Elnézést kérünk, ha valakinek ez a kedvenc filmje és ezzel a résszel megsértettük! Nem ezt kívántuk elérni és a többi részben sem a sértés lesz a célunk, hanem a minősítés okának leírása. 

 

~ A két rémálom

Creepypasta #2 - Mit jelent a "creepy" szó?

Üüüdv, édeseim!

Tudom, tudom, csúnya, rossz admin vagyok, meg lusta és tudom, hogy Elizabeth már az agyatokra megy a sok posztjával, de most itt vagyok és megmentelek titekeeet! Megjegyzem a csúszás is miatta volt, mert a nyakamba sózott egy új feladatot, hogy előbb ismertessem magát a Creepy szót, mielőtt belekezdek a sztorikba. Szóval, íme.

  Kezdjük talán azzal, hogy ennek nincs magyar megfelelője, a Google fordító viszont "hátborzongatónak" hazudja, de ne higgyetek neki, ennek tényleg nincs jelentése. És csak hogy tisztázzuk, ez a félelem egy fajtájára utal. De mi is a félelem?

  Ezt három csoportba oszthatjuk. Első a terror, aminek lényege, hogy folyamatos rettegésben tartják az embert, megijesztik, hogy már minden sarokhoz úgy menjen, hogy "innen tuti ki fog ugrani valami és rám veti magát!!"
  Második az elundorítás, amely a személyes kedvencem. Ebben folyik a vér ezerrel és repkednek a végtagok mindenfelé. Természetesen ezt nem szeretheti mindenki, de hát nem is lehet mindenki olyan tökéletes, mint én.
  És hát, ezzel el is érkeztünk a harmadik fajtához, ami maga a Creepy. Ennek lényege, hogy valami olyantól félünk, amiről nem tudjuk eldönteni, hogy pontosan ember-e, vagy valami más, ismeretlen lény. Általánosságban mondjuk el tudjuk dönteni, hogy mi emberi és mi nem, de van egy határ, ahol a dolgok egybemosódnak, és nem tudjuk megállapítani, félnünk kell-e attól a dologtól, vagy sem. Ez maga a creepy, ami lényegében az ismeretlenen alapul, és azon, hogy az emberi agy mit láthat rémisztőnek.
  És íme, megérkeztünk a legeslegfontosabb témához, ami az, hogy miben is gyökeredzik a félelem. Az én véleményem szerint az ismeretlenben. Mivel ha valamit ismerünk, arról tudjuk, hogy veszélyes-e vagy sem, hogy az most rossz-e nekünk, vagy sem. De ha nem ismerünk valamit, arról automatikusan rosszat gondolunk. Vegyünk pár példát. Ha az ember kórházba kerül, és esetlegesen egy műtétre kerül sor, az ember fél. Persze ezt betudhatnánk a tűktől meg a késtől való félelemnek is, amit én soha nem fogok megérteni, de hát ez van. Na jó, eltértem a lényegtől, szóval a kórházban szerintem attól félünk leginkább, hogy ismeretlen emberek kezébe adjuk az életünk. 

  De ez igaz a para helyekre is. Például egy erdőben, ahol sötét van, esetleg köd, és a szél süvít a levelek közt. Nem lehet tudni, mi van két bokorral arrébb (nyúl, farkas, pedofil), ami miatt automatikusan tartunk attól, hogy arrébb menjünk, elvégre nem szeretné senki sem, hogy a haja szála is görbüljön, nemhogy leharapják a fél karját. Bár fogalmam sincs, hogy kerül az ember egy sötét és rémisztő erdőbe, ahol pedofil van minden második bokorban. Oké, inkább hagyjuk is.
  Szóval lényegében félünk attól, amit nem ismerünk, bár nekem egy egészen másfajta parám van, én frászt kapok a porcelánbabáktól, egyszerűen kiborító, ahogy néznek és mindenhova követnek a tekintetükkel. Kiráz tőlük a hideg. Na jó, nem fárasztalak titeket ezzel, meg tuti, hogy ezt Elizabeth még felhasználja ellenem… Tehát. Összegzésképp: az ismeretlen, mint például, hogy mi van a halál után, vagy mi rejtőzik az erdőben, egy olyan tényező, ami mindenki szívében megtalálható, mindenkinek más és személyenként változik. És erre alapozzák a Creepypasta történeteket is. És legközelebb már tényleg Jeff the Killer sztoriját hozom nektek! Addig is további szép életet, élvezzétek ki, mert simán lehet, hogy holnap elcsap a busz :3

~Reaper

The Walking Dead

Szeretik a kedves látogatók a zombikat? Igen, nem? Így is úgy is ismertetném e kedvenc televíziós sorozatomat, nincs apelláta.

Hunyjuk le a szemünket, és gondoljunk bele. Mit reagálnánk, ha egy hosszú kómából felkelve egy elhagyatott kórházban találnánk magunkat, a zombi apokalipszis közepén? Megijednénk, rettegnénk? Mit tennénk először úgy, hogy még semmi fogalmunk a világ akkori helyzetéről? Rick Grimes rendőr (Andrew Lincoln játssza) pont ezzel a problémával találja szemben magát, miután egy munkahelyi baleset miatt kórházban kötött ki. A hosszú kómából való felébredés után egy cél lebeg a szeme előtt: meg kell találnia a családját. Addig még nem tud semmit az állítólagos „járkálókról”, ő csak egy elhagyatott kórházat lát. Ezért lesz érdekes már a kezdet. 

 A „The Walking Dead” névre hallgató amerikai horror sorozat Robert Kirkman, Tony Moore és Charlie Adlar azonos című képregényének történetét tárja szemünk elé. Én ugyan már láttam ezt a képregényt a Szabó Ervin Központi Könyvtárban, ám sosem volt akkor bent éppen az első része. Így hát nem tudtam kikölcsönözni. De ha módomban áll megszerzem és erről is fogok írni pár sort Önöknek.

  Miért írok erről a sorozatról? Mivel fogott meg? Elsősorban a szereplők viselkedése. Végre egy valósághű feldolgozás az emberevő zombik járványának megjelenéséről és az akkori életről. Nem sok zombis filmet láttam eddigi életem során, de azok meg se közelítették az én elképzelésemet. Viszont ez a sorozat, tökéletesen eltalálta azt, amire annyira vágytam. Az élőhalottak lassúak, rothadnak (amit jól ábrázolnak), de csapatban nagyon veszélyesek. A karakterek mind-mind máshogy reagálnak az egész helyzetre és ettől még élethűbb lesz ez az egész. Nem csak egyöntetű vélemény van a helyzetekről és a megoldásokról, hanem vannak kisebb viták, vagy több ötlet. Illetve a jellemek fejlődése is nagyon érdekes. Például lesz rossz fiúból jó fiú válás, és annak tökéletes ellentéte is. Megtekinthetjük, hogy egy gyerek miként fejlődik ebben a világban és ő hogyan fogja fel az eseményeket. A történet pedig nagyon jó. Vannak benne csavarok, titkok és izgalmas részek. Őszintén szólva nem akarok semmi konkrétat mondani, mert azzal csak lelövöm a poént. Mindenképpen az lenne a jó, ha adnának egy esélyt ennek a sorozatnak. 

  A The Walking Dead-ről még annyit érdemes tudni, hogy az elején nagyon ijesztő lesz az embernek. Pár rész erejéig mindentől megijedünk és rettegünk, de aztán megszokjuk a hangulatot. S emiatt lesz még jobb, mert akkor sem válik unalmassá. Van benne vér, bél, undorítás dögivel. De itt nem csak az eszement zombi gyilkolásról van szó, hanem tényleg, egy rendes történetet nézhetünk végig.
  Azért nem teljesen horror ez az egész sorozat, mert ha a horror műfaj alapjait nézzük, akkor tudjuk, hogy a szereplők inkább áldozatok és nem hősök. Itt sem lesznek hősök, de együtt tudunk velük érezni. Általában egy horror filmnél nem szoktunk az áldozatokkal együtt érezni, de ebben a sorozatban fogunk. Lesz olyan, hogy megsiratunk akár egy-két karaktert, vagy meghatódunk. Happy endet, ugye, annyira nem várunk, de mégis reménykedünk benne. Illetve lesznek idővel kedvenceink is. De mégis horror, mert az elképzelés, hogy egyszer kitör egy ilyen járvány, nagyon félelmetes. Mai napig, ha belegondolok, mit tennék, akkor megköszönöm, hogy nincs ilyen. Mert én semmiképpen nem akarok egy ilyen apokalipszist
.
Részek száma: Eddig öt évad van, az AMC csatornán adják le. Hatodik évadra jelenleg várunk. (Utólagosan: mostanra már kész a hatodik évad és a hetedikre várunk.)

Mindenképpen nézzék meg, nézzenek bele, ha tudnak! Nem fognak csalódni! 

~ Elizabeth

Creepypasta #1 - Kik ők?

Üddv ismét, drágaságaim!

Mivel ez egy horror oldal, gondoltam nem árt megismertetnem veletek a legeslegalapabb dolgot, a Creepypastákat. Ők olyan horror történetek szereplői, akiktől mindenki parázik éjjelente és nem mer kimenni pisilni sem. De sajnos (még) nem kaptak elég figyelmet ahhoz, hogy filmben vagy játékban szerepelhessenek. Kivéve persze néhányat, de arról majd később. Szóval hogy ne csak feleslegesen beszéljek, megfogalmazom röviden. Ők egy nagy-nagy család, akik tárt karokkal várnak minden kedves áldozatot. Rengetegféle történet kering róluk a neten, amit nekem végig kell majd olvasnom ahhoz, hogy rendesen be tudjam őket mutatni. Mert hát szerintem erre szükség van, mármint hogy mindenkinek a sztoriját rendesen leírjam, mert sokan csak Jeffet és Slendyt ismerik, a többi pedig homály. Szóval összegyűjtöttem egy csomó-csomó creepypastát, akiket heti rendszerességgel igyekszek majd bemutatni nektek. Remélem ez így megfelelő :) Jeff the Killer sztorijával még ezen a héten jövök majd!

~ Reaper

Miért "creepy-k" a dolgok?

Szép jó estét kívánok mindenkinek!

Ez egy nagyon érdekes videó! Ha tudnak angolul, feltétlenül nézzék meg! Van hozzá angol felirat is, de magyar sajnálatos módon nincs. :/ Egy kis esti "tudományosabb borzongásnak" szánom a kedves látogatóknak. :)

 
További borzongással teli estét kívánok!

~ Elizabeth

A horror fogalma

Üdvözletem mindenkinek! A mai nap során egy kisebb irománnyal érkeztem, ami a „horror” szónak a taglalásáról fog szólni. Azért ezzel kezdeném írásaink publikálását, mert mégiscsak e szó témájában kívánjuk vezetni ezt az oldalt. S úgy gondolom, illetlenség lenne ezt úgy tenni, hogy előtte nem jártunk utána egy kicsit ennek a szónak a jelentésének, történetének.

 A horror alapvetően egy olyan irodalmi műfaj, aminek a középpontjában a félelem áll. Természetesen más ágazatokban is megjelent, mint például a filmekben. Sajnálatos módon, én magam kevés jó horror filmet ismerek. Szerencsére ez nem azt jelenti, hogy egyet sem. Mert például Stephen King könyve alapján írt „Carrie” c. film (a régebbi) nagyon jól sikerült és kedvenceim közé tartozik. Azonban erről egy másik irományban fogok részletesebben beszélni. 

 A horror egy latin eredetű szó, melynek jelentése iszonyat, rémület. Azért érdekes ez a műfaj, mert teljesen különálló. Nincs köze a háborúkhoz, természeti katasztrófákhoz. A célja az, hogy az emberi félelemmel játsszon. Félelmet, riadalmat keltsen a befogadóban, aki önszántából vesz részt a játékban. Akkor jó egy horror, amikor sikerül elérnie azt, hogy rémületet keltsen az olvasóban (például), miközben az tudja, hogy ez csupán csak képzelet. Nem valóság, nem fog megtörténni vele. Személyem szerint írásban sokkal nehezebb elérni azt, hogy a befogadó féljen. Az okát pontosan nem tudom megmondani, de amíg egy filmet nézek, ott gyorsabban történik minden. Nincs megállj, nem a fantáziájára támaszkodik csak… A hanghatások, a képi látvány már készen van és Önöknek csak be kell fogadni. Viszont az olvasásnál Ön képzeli el és bármikor leteheti a könyvet. Nem fél, mint például odamenni a géphez, hogy leállítsa az adott filmet, mert retteg, hogy valami beleüvölt az arcába hirtelen. Talán a hirtelenségtől hatásosabb. Nem tudom, de eddig kevés könyv volt, ami megijesztett. Az is igaz viszont, hogy filmből még annál is kevesebb arányaiban mérve. Amiért még különálló műfajnak számít az az, hogy nincs benne erkölcsi tanulság. Nincsenek benne hősök, nincsen happy end. Ez a műfaj csak borzongással akar szórakoztatni.  

 JÓ KÉRDÉS! Miért jó nézni a horror filmeket? Mire jó az, hogy félünk, rettegünk? Hiszen ezek negatív érzések, akkor mégis miért gyártanak ilyen filmeket és nézik meg sokan? Ezen érdemes elgondolkozni, mert az ember hirtelen nem tud rá válaszolni. Én is sokáig gondolkoztam, míg rájöttem a nyitjára. KIHÍVÁS. Kihívást jelent az embereknek az, hogy megnézzék a filmet és minél kevésbé ijedjenek meg tőle. Mai napokban az a „menő” (milyen szavakat használok…), ha valaki nem ijed meg az ijesztő dolgoktól. Mondván: „Haha, te ettől megijedtél? Én nem. Hiszen nem is volt rémisztő.” Az emberek picit elismerik a másikat emiatt. Ez olyan kihívás, mint például megtud-e az ember csinálni 100 felülést egyhuzamban. A horror a 18. században alakult ki. A mai és az akkori forma különbsége mindössze annyi, hogy már nincs meg a sötét ellenoldala, a világos. Nincs a rossz mellett jó, csak a rossz van és semmi más. A legfőbb eleme a horrornak a megmásíthatatlanság, visszavonhatatlanság. Ettől lesz annyira megrázó tulajdonképpen. Itt ugye nincsenek főhősök, mindössze áldozatok vannak. Emiatt sem lesz tragikus számunkra a szereplők halála. Illetve a történet befejeztével megmarad a befogadóban a regény/film/játék által keltett feszültség.

 Ezt a műfajt két csoportra osztjuk. Az egyik a pszichológiai, ahol nem a látványvilággal, hanem a lelki vonatkozásokkal érik el a kívánt hatást a nézőben. Ez azt jelenti, hogy bár nincs semmilyen látványosabb borzalom, attól még félünk egy jelentéktelenebb cselekmény mögötti gonosz erőtől. Azaz az ismeretlentől félünk. Nem tudjuk mi az, mit akar, hogy árthat-e nekünk. Ebbe a csoportba sorolhatjuk a „Más Világ” és a „Ház hideg szívében” (régebbi feldolgozás) c. filmet. A másik csoport a fizikai bántalmakat hangsúlyozza. Azaz vér, erőszak, fájdalom. Mindent a lehető legrészletesebben mutatnak és undorítják el ezzel a nézőt. Erre tökéletes példa a „Fűrész” c. film.  

 Őszintén szólva én a pszichológiait szeretem jobban, mert az elundorítás szerintem nem egyenlő az ijesztéssel. Az ember előbb lesz rosszul a látottaktól, mintsem fog rettegni. Ugyanakkor kevés filmet tudunk pontosan ebbe a két csoportba sorolni, mivel ezeknek a határai nagyon összemosódnak. Ez lett volna a kezdő bevezetés oldalunk kis világába!

 További szép estét kívánok a kedves látogatóknak!

 Forrás: Wikipédia

 ~ Elizabeth