Üüüdv, édeseim!
Tudom, tudom, csúnya, rossz admin vagyok, meg lusta és tudom, hogy Elizabeth már az agyatokra megy a sok posztjával, de most itt vagyok és megmentelek titekeeet! Megjegyzem a csúszás is miatta volt, mert a nyakamba sózott egy új feladatot, hogy előbb ismertessem magát a Creepy szót, mielőtt belekezdek a sztorikba. Szóval, íme.
Kezdjük talán azzal, hogy ennek nincs magyar megfelelője, a Google
fordító viszont "hátborzongatónak" hazudja, de ne higgyetek neki, ennek
tényleg nincs jelentése. És csak hogy tisztázzuk, ez a félelem egy
fajtájára utal. De mi is a félelem?
Ezt három csoportba oszthatjuk. Első a terror, aminek lényege, hogy folyamatos rettegésben tartják az embert, megijesztik, hogy már minden sarokhoz úgy menjen, hogy "innen tuti ki fog ugrani valami és rám veti magát!!"
Második az elundorítás, amely a személyes kedvencem. Ebben folyik a vér ezerrel és repkednek a végtagok mindenfelé. Természetesen ezt nem szeretheti mindenki, de hát nem is lehet mindenki olyan tökéletes, mint én.
És hát, ezzel el is érkeztünk a harmadik fajtához, ami maga a Creepy. Ennek lényege, hogy valami olyantól félünk, amiről nem tudjuk eldönteni, hogy pontosan ember-e, vagy valami más, ismeretlen lény. Általánosságban mondjuk el tudjuk dönteni, hogy mi emberi és mi nem, de van egy határ, ahol a dolgok egybemosódnak, és nem tudjuk megállapítani, félnünk kell-e attól a dologtól, vagy sem. Ez maga a creepy, ami lényegében az ismeretlenen alapul, és azon, hogy az emberi agy mit láthat rémisztőnek.
És íme, megérkeztünk a legeslegfontosabb témához, ami az, hogy miben is gyökeredzik a félelem. Az én véleményem szerint az ismeretlenben. Mivel ha valamit ismerünk, arról tudjuk, hogy veszélyes-e vagy sem, hogy az most rossz-e nekünk, vagy sem. De ha nem ismerünk valamit, arról automatikusan rosszat gondolunk. Vegyünk pár példát. Ha az ember kórházba kerül, és esetlegesen egy műtétre kerül sor, az ember fél. Persze ezt betudhatnánk a tűktől meg a késtől való félelemnek is, amit én soha nem fogok megérteni, de hát ez van. Na jó, eltértem a lényegtől, szóval a kórházban szerintem attól félünk leginkább, hogy ismeretlen emberek kezébe adjuk az életünk.
Ezt három csoportba oszthatjuk. Első a terror, aminek lényege, hogy folyamatos rettegésben tartják az embert, megijesztik, hogy már minden sarokhoz úgy menjen, hogy "innen tuti ki fog ugrani valami és rám veti magát!!"
Második az elundorítás, amely a személyes kedvencem. Ebben folyik a vér ezerrel és repkednek a végtagok mindenfelé. Természetesen ezt nem szeretheti mindenki, de hát nem is lehet mindenki olyan tökéletes, mint én.
És hát, ezzel el is érkeztünk a harmadik fajtához, ami maga a Creepy. Ennek lényege, hogy valami olyantól félünk, amiről nem tudjuk eldönteni, hogy pontosan ember-e, vagy valami más, ismeretlen lény. Általánosságban mondjuk el tudjuk dönteni, hogy mi emberi és mi nem, de van egy határ, ahol a dolgok egybemosódnak, és nem tudjuk megállapítani, félnünk kell-e attól a dologtól, vagy sem. Ez maga a creepy, ami lényegében az ismeretlenen alapul, és azon, hogy az emberi agy mit láthat rémisztőnek.
És íme, megérkeztünk a legeslegfontosabb témához, ami az, hogy miben is gyökeredzik a félelem. Az én véleményem szerint az ismeretlenben. Mivel ha valamit ismerünk, arról tudjuk, hogy veszélyes-e vagy sem, hogy az most rossz-e nekünk, vagy sem. De ha nem ismerünk valamit, arról automatikusan rosszat gondolunk. Vegyünk pár példát. Ha az ember kórházba kerül, és esetlegesen egy műtétre kerül sor, az ember fél. Persze ezt betudhatnánk a tűktől meg a késtől való félelemnek is, amit én soha nem fogok megérteni, de hát ez van. Na jó, eltértem a lényegtől, szóval a kórházban szerintem attól félünk leginkább, hogy ismeretlen emberek kezébe adjuk az életünk.
De ez igaz a para helyekre is. Például egy erdőben, ahol sötét van, esetleg köd, és a szél süvít a levelek közt. Nem lehet tudni, mi van két bokorral arrébb (nyúl, farkas, pedofil), ami miatt automatikusan tartunk attól, hogy arrébb menjünk, elvégre nem szeretné senki sem, hogy a haja szála is görbüljön, nemhogy leharapják a fél karját. Bár fogalmam sincs, hogy kerül az ember egy sötét és rémisztő erdőbe, ahol pedofil van minden második bokorban. Oké, inkább hagyjuk is.
Szóval lényegében félünk attól, amit nem ismerünk, bár nekem egy egészen másfajta parám van, én frászt kapok a porcelánbabáktól, egyszerűen kiborító, ahogy néznek és mindenhova követnek a tekintetükkel. Kiráz tőlük a hideg. Na jó, nem fárasztalak titeket ezzel, meg tuti, hogy ezt Elizabeth még felhasználja ellenem… Tehát. Összegzésképp: az ismeretlen, mint például, hogy mi van a halál után, vagy mi rejtőzik az erdőben, egy olyan tényező, ami mindenki szívében megtalálható, mindenkinek más és személyenként változik. És erre alapozzák a Creepypasta történeteket is. És legközelebb már tényleg Jeff the Killer sztoriját hozom nektek! Addig is további szép életet, élvezzétek ki, mert simán lehet, hogy holnap elcsap a busz :3
~Reaper
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése