A horror fogalma

Üdvözletem mindenkinek! A mai nap során egy kisebb irománnyal érkeztem, ami a „horror” szónak a taglalásáról fog szólni. Azért ezzel kezdeném írásaink publikálását, mert mégiscsak e szó témájában kívánjuk vezetni ezt az oldalt. S úgy gondolom, illetlenség lenne ezt úgy tenni, hogy előtte nem jártunk utána egy kicsit ennek a szónak a jelentésének, történetének.

 A horror alapvetően egy olyan irodalmi műfaj, aminek a középpontjában a félelem áll. Természetesen más ágazatokban is megjelent, mint például a filmekben. Sajnálatos módon, én magam kevés jó horror filmet ismerek. Szerencsére ez nem azt jelenti, hogy egyet sem. Mert például Stephen King könyve alapján írt „Carrie” c. film (a régebbi) nagyon jól sikerült és kedvenceim közé tartozik. Azonban erről egy másik irományban fogok részletesebben beszélni. 

 A horror egy latin eredetű szó, melynek jelentése iszonyat, rémület. Azért érdekes ez a műfaj, mert teljesen különálló. Nincs köze a háborúkhoz, természeti katasztrófákhoz. A célja az, hogy az emberi félelemmel játsszon. Félelmet, riadalmat keltsen a befogadóban, aki önszántából vesz részt a játékban. Akkor jó egy horror, amikor sikerül elérnie azt, hogy rémületet keltsen az olvasóban (például), miközben az tudja, hogy ez csupán csak képzelet. Nem valóság, nem fog megtörténni vele. Személyem szerint írásban sokkal nehezebb elérni azt, hogy a befogadó féljen. Az okát pontosan nem tudom megmondani, de amíg egy filmet nézek, ott gyorsabban történik minden. Nincs megállj, nem a fantáziájára támaszkodik csak… A hanghatások, a képi látvány már készen van és Önöknek csak be kell fogadni. Viszont az olvasásnál Ön képzeli el és bármikor leteheti a könyvet. Nem fél, mint például odamenni a géphez, hogy leállítsa az adott filmet, mert retteg, hogy valami beleüvölt az arcába hirtelen. Talán a hirtelenségtől hatásosabb. Nem tudom, de eddig kevés könyv volt, ami megijesztett. Az is igaz viszont, hogy filmből még annál is kevesebb arányaiban mérve. Amiért még különálló műfajnak számít az az, hogy nincs benne erkölcsi tanulság. Nincsenek benne hősök, nincsen happy end. Ez a műfaj csak borzongással akar szórakoztatni.  

 JÓ KÉRDÉS! Miért jó nézni a horror filmeket? Mire jó az, hogy félünk, rettegünk? Hiszen ezek negatív érzések, akkor mégis miért gyártanak ilyen filmeket és nézik meg sokan? Ezen érdemes elgondolkozni, mert az ember hirtelen nem tud rá válaszolni. Én is sokáig gondolkoztam, míg rájöttem a nyitjára. KIHÍVÁS. Kihívást jelent az embereknek az, hogy megnézzék a filmet és minél kevésbé ijedjenek meg tőle. Mai napokban az a „menő” (milyen szavakat használok…), ha valaki nem ijed meg az ijesztő dolgoktól. Mondván: „Haha, te ettől megijedtél? Én nem. Hiszen nem is volt rémisztő.” Az emberek picit elismerik a másikat emiatt. Ez olyan kihívás, mint például megtud-e az ember csinálni 100 felülést egyhuzamban. A horror a 18. században alakult ki. A mai és az akkori forma különbsége mindössze annyi, hogy már nincs meg a sötét ellenoldala, a világos. Nincs a rossz mellett jó, csak a rossz van és semmi más. A legfőbb eleme a horrornak a megmásíthatatlanság, visszavonhatatlanság. Ettől lesz annyira megrázó tulajdonképpen. Itt ugye nincsenek főhősök, mindössze áldozatok vannak. Emiatt sem lesz tragikus számunkra a szereplők halála. Illetve a történet befejeztével megmarad a befogadóban a regény/film/játék által keltett feszültség.

 Ezt a műfajt két csoportra osztjuk. Az egyik a pszichológiai, ahol nem a látványvilággal, hanem a lelki vonatkozásokkal érik el a kívánt hatást a nézőben. Ez azt jelenti, hogy bár nincs semmilyen látványosabb borzalom, attól még félünk egy jelentéktelenebb cselekmény mögötti gonosz erőtől. Azaz az ismeretlentől félünk. Nem tudjuk mi az, mit akar, hogy árthat-e nekünk. Ebbe a csoportba sorolhatjuk a „Más Világ” és a „Ház hideg szívében” (régebbi feldolgozás) c. filmet. A másik csoport a fizikai bántalmakat hangsúlyozza. Azaz vér, erőszak, fájdalom. Mindent a lehető legrészletesebben mutatnak és undorítják el ezzel a nézőt. Erre tökéletes példa a „Fűrész” c. film.  

 Őszintén szólva én a pszichológiait szeretem jobban, mert az elundorítás szerintem nem egyenlő az ijesztéssel. Az ember előbb lesz rosszul a látottaktól, mintsem fog rettegni. Ugyanakkor kevés filmet tudunk pontosan ebbe a két csoportba sorolni, mivel ezeknek a határai nagyon összemosódnak. Ez lett volna a kezdő bevezetés oldalunk kis világába!

 További szép estét kívánok a kedves látogatóknak!

 Forrás: Wikipédia

 ~ Elizabeth