Rémálmok feldolgozása #1 - A mozdulatlanság

A lakótelepre könnyedén telepszik rá az éjszaka sötétje. Mindenki alszik, mély álomba merült. A holnapi napra gondoltak elalvás előtt, a leendő teendőikre. Senki sem számít semmi szörnyűségre.
A 13 éves lány vígan dudorászva mosott fogat miután készen volt az esti fürdéssel. Eltervezte magában a következő nap minden apró lépését. Frissen ágyazott fekhelyhez lépett és kellemesen bújt bele a meleg takarók ölelésébe. Lekapcsolta a villanyt és alig pár perc múlva már az igazak álmát aludta.
Éjfél van és hirtelen a lány felébred valamire. Háttal fekszik és eleinte csak feketeséget lát. Érzi, hogy teste képtelen bármiféle helyváltoztatásra. Megijeszti, de igyekszik higgadt maradni, hiszen édesanyja mindig is erre tanította. Ne ess pánikba! Lassan szeme is hozzászokik a sötéthez. 

Tisztán látja az ágyával szemben elhelyezkedő szekrénysort, és az azelőtt álló szárítót, amin ruhák lógnak. Ijesztőnek tűnt alakjuk, sok más, rémisztő dologra emlékeztették őt. Jobbra pillantva meglátta íróasztalát, és az asztali számítógépet. Nincs semmi baj, gondolja magában…
Azonban hirtelen a nyitott ajtaján belép egy férfi. Kapucnit visel és farmert. Nem tudja beazonosítani, de biztos benne, hogy nem ismeri. Ereiben megfagy a vér is. Szíve zakatolni kezd… és nem tud mozogni.
A férfi egészen hozzá jön. Nem látja az arcát, nem lát nála fegyvert. Mégis a jeges rémület fogja el. Hirtelen belehajol az arcába az idegen, üvöltésre nyitja a száját, vagy mintha megpróbálná megenni. De nem hall semmit. Végig minden néma. És ez őrjítő. A némaság, amire csak most figyelt fel, ami ezekben a percekben még jobban fokozta szívének dobogását…
Amint behajolt hirtelen, felébredt. De igazából… Ugyanúgy fekszik, ugyanúgy helyezkedik el minden. De máris hallja azt az ismerős zajt, amivel a bátyja csavarja le az ásványvizes flakon kupakját… felsóhajt és felül… idegesen cikázik tekintete ide-oda, várva, hátha újra felbukkan az az irtózatos alak.
Még évek múltán is visszaemlékezik arra az ijesztő álomra és arcra… Nagy orra volt, sötét színű rövid haj és arcszőrzet, kerek szem, világos. Az arc ellenséges volt, megfélemlítő… Sosem hitte volna, hogy így megtudja rémíteni egy álom… de igen.
Viszont azt se hitte volna, hogy húsz évvel később ez valójában is meg fog történni… Csak akkor már nem ússza meg.

~ Darwly