Horror filmek #5 - Sétáló Agyhalottak

Mindegyik fiókának rémséges hétfőt kívánok! Hogy vagytok? Túléltétek a borzalmakat?

Én sajnálatos módon lebetegedtem, de addig sem lustálkodtam. Megnéztem a The Walking Dead sorozatról készített filmparódiát és most arról szeretnék pár röpke sort legépelni. 

Az eredeti cím „The Walking Deceased”. A film alapvetően egy horror-vígjáték. Igazából maga a horror csak annyiban bukkant fel, hogy az ember látott pár lehulló fejet, agyvelőt, belet, vért és ilyenek. De igazából nem az ijesztésre megy és nem is fél alatta az ember. A film készítője a vígjátékra fektette a hangsúlyt, amit helyenként nagyon is jól eltalált. Bevallom, nem nagyon szeretem ezt a kategóriát, mert sajnos igen ritkán tudok rajtuk nevetni. Ennek sem sikerült megkacagtatnia, mivel megint az a jól bevált „mindenki hülye” humort vette elő. Természetesen egy-két helyen tetszettek a poénok, de alapvetően nem szeretem az e fajta humort. Tudjátok, van az a szint (aminél túlzásba viszik az agyatlanságot), amikor ülünk a képernyő előtt és csak egy kérdés fogalmazódik meg bennünk: „Miért nézem én ezt?” Szerencsére itt nem vetődött fel ez a gondolat bennem és kifejezetten élveztem. Főleg, amikor egy kisebb társadalmi véleményt is meglebegtetett a film, amikor a kómából felébredő Lincoln seriff (az alaphelyzet ugyanaz, mint az eredeti sorozatban, amikor Rick Grimes is felébred egy elhagyatott kórházban) a rátaláló két férfitől kérdezi kiborultan, hogy van instagram? Pinterest? S mikor megérkezik a szomorú válasz, hogy nem, szinte sírva is fakad. Na, ez nagyon tetszett. Bár nekem szívem csücske a sorozat, mindig is hiányoltam azt, hogy az emberek hogyan reagálnak magának az internet elvesztésére, főleg, hogy mostanság szinte mindenki használja. Még én is, egy bagoly.

Picit talán előre szaladtam, ezért kicsit visszaugranék a történet rövid ismertetéséhez. Az alapszituáció nagyon hasonlít a The Walking Dead kezdéséhez csak kisebb-nagyobb eltéréseket fedez fel az ember. Először is, nem Lincoln seriffel kezdődik a történet, vagy a családjával, hanem egy zombival, aki nem is teljesen agy halott. Életben van és panaszkodik arról magában, hogy milyen pocsék is ilyennek lenni. Ez már feldobja a nézők érdeklődését, mert ilyen azért ritkán van. Mintha alapvetően közölné a film ezzel, hogy: „Ez egy paródia, poén, vicc! Nehogy komolyan vegyél, csak élvezd!” Elmondja röviden, hogy kialakult egy újfajta rasszizmus velük szemben és hogyan nevezik őket (járkálók, stb.) és a szakaszokat, hogy hogyan fejlődnek ők maguk. Egy kórházban kóborol, ahol feltűnik egy újabb zombi és két túlélő rögtön le is lövi, miközben az az élőhalott talán csak barátkozni akart (MERT ILYEN IS MEGTÖRTÉNHET MÁR!). Ezek után ő maga elbújik, mert nincs kedve végleg meghalni és akkor felhangzik egy üvöltés. Visszatekerik az időt és megismerjük Lincoln seriffet, aki eléggé… eltérő módon tér magához, de az alapszituáció neki is ugyanaz, csak nem egy hősies bevetésen esett kómában, hanem Carl (aki igazándiból Chris, csak az apja nem képes megjegyezni a nevét) a baseball meccsen teljes erővel eltalálta apját a labdával miután elütötte az ütővel. 

A túlélők és Lincoln seriff összetalálkoznak, elmondják a nagy helyzetet és különválnak. Maga a seriff elindul a házába, hogy keresse a családját. Közben a legelején felbukkanó zombi srácunk meglát egy eleven és eléggé szép lányt, s megtudva hogy merre megy az a lány is, elindul, hogy megtalálja, és hátha összejöhetne vele.

Három szálon fut a történet: a kezdő zombinkról (akit Rómeónak hívnak), a két túlélőről, akik visszacsatlakoznak a táborukhoz a plázában és Lincoln seriffről, aki egy eléggé érdekes helyen találja meg egyetlen, pici fiát.

Ezek a szálak eléggé gyorsan összekötődnek és összetalálkoznak. Szintén elmennek a farmra, mint az eredeti történetben és még sok minden más történik. 

Röviden ez a film tényleg egy kész paródiája a sorozatnak. Szerintem egészen szellemes és vicces. Az eredeti sorozatnak a rajongói számára sem sértő, hiszen én is megnéztem és igazándiból az egész egy nagy poénként hatott. Szerintem mindenképpen érdemes megnézni a The Walking Dead kedvelőinek, mert igazából ők érthetik a viccek nagy részét. Úgy hiszem, hogy ezt tényleg a rajongóknak szánták, kihúzva ezzel őket az alap, súlyos hangsúlyos történetből és egy kicsit könnyedebb, szellemes formában feleleveníteni a még legelső részeket.

Aki teheti és van rá ideje, illetve ismeri a sorozatot és legalább már az első évadot látta, annak szívből ajánlom egy hétfői kikapcsolódásként.

További szép napot minden pici fiókának! 

~ Darwly