2017. március 11., szombat

Gamer #12 - Telltale - The Walking Dead - 3. ÉVAD

Üdvözletem, kedves fiókák!

A Telltale által kiadott The Walking Dead harmadik évadjának kisebb beszámolóját hoztam el nektek, amelyet úgy is nevezhetnénk, mint egy kisebb pihenő.

Mit ne mondjak, a második évad jó nagy hatással volt rám. Eleinte emiatt nem is szerettem volna olyan hamar belevágni a harmadikba, mivel féltem, az még jobban kikészítene. Ám egy barátom ösztönzött rá, így végül úgy döntöttem, elfogadom a kihívást.

Bevezetésként
Őszintén nem néztem utána nagyon, hogy mi lesz a harmadik évadban. Nem vettem elő sem trailer-t, se semmi ilyesmit. Általában könyvsorozatoknál is ugyanígy szoktam tenni, hogyha ismerem az adott sorozatot és így is úgy is meg fogom minden részét szerezni, nem olvasom el a hátulját, hanem rögtön belekezdek. Így tettem ezzel a játékkal is, ezáltal sok meglepetést tartogatott a számomra.

Mi változott?
A történet főszereplői.Azt hittem, hogy tovább megyünk Clementine és Jane szálán, s ott folytatjuk. Logikus következtetés volt a részemről, hiszen, az első évadnak a fonalát folytattuk a második évadban. Ennek ellenére itt nem ez volt, hanem a sorozatbeli kedvenc karakterem tűnt fel a színen, Michonne!
A második, ami nagyon más volt, az már a bevezető képernyő. Az első és a második évad között is voltak némi különbségek, de nem ennyire. Itt eleinte azt hittem, hogy rossz változatot töltöttem le, vagy nem is tudom. Kicsit más volt.
Az irányítás lényegében ugyanaz volt, csak eléggé más köntösbe öntve, ami fura volt az elején, de idővel meg lehet szokni.
Maga a játékideje is sokkal rövidebb lett és mindössze 3 fejezetet tartalmazott, de pont elég volt a történetnek.

Történet
Michonne sok mindenen keresztülment. A lányait elvesztette, s folyton, látomás formájában visszatérnek a játék során. Nagyon nehezen bírja és a legelején, miután leütünk pár járkálót, ott volt a nagy kérdés, hogy meghúzzuk-e a ravaszt a fejünknél, vagy nem. Én a nemet választottam, bár így se, úgy se halt volna meg. Viszont megmentette a teljes kétségbeeséstől Pete, akihez hozzászegődtünk és a legénységéhez.

Pete állandó mániája, hogy keressen túlélőket és segítsen nekik, illetve a barátait megtalálni. Egy áldott lélek, akit ez hajt a túlélés fogaskerekében. Ám ez is visz minket a bajba. A hajónk, amin utazott, megrekedt egy régi hajóroncson, s meglátunk egy közeli régi kompot. Odamegyünk, hátha találunk valamit, ami segíthet, illetve túlélőket. Ám helyette egy mészár helyet, majd egy táskát, tele holmikkal. S később egy testvérpárt is, akikkel majdnem lelőjük egymást kölcsönösen, hacsaknem áradt volna be a zombi hadsereg. 
Leöljük őket, erre el akar rohanni a lány a zsákkal, ééés... hirtelen még sok más ember ránk talál, akik azzal gyanúsítanak minket, hogy összeálltunk a testvérpárral és mi loptuk el az adott holmikat, amelyeket a zsák rejtett magába. Foglyok leszünk, elvisznek minket egy hajóvárosba, ahol szépen kifaggatnak minket.
Közben a testvérpárral szimpatizálni kezdünk, mind bajba jutottak és Michonne személyében a lánnyal egy térbe leszünk zárva. Ott beszélgettünk, majd igyekszünk kijutni. Azonban a helyzet nem alakul jól, a testvérpár fiú tagja meghal, s már végképp a szökés mellett döntünk, amiben segít 2 belsős ember. El is menekülünk, felgyújtjuk a hajó várost és igyekszünk a lány családjához visszajutni, Saméhez. Sikerül is, sebesülten visszavisszük, megmentjük az életét és reméljük, sikerült elmenekülni üldözőink elől. 
Aha, nem.
Lesz egy kisebb harc és a vége happy end.

Ugyan, itt is volt feszültség, karakterhalál és a többi. De a feszes tempó miatt, a rövid játékidő által nem kerültek olyan szorosan közel hozzánk, ami által olyannyira nagy hatással lett volna ilyen szempontból ránk a játék.
Viszont feszültség szempontjából ha nem is, érzelmi löketet bőven adott. Michonne-nak többször vannak hallucinációi, amelyek révén megtudjuk az előtörténetét. Az egész játék alatt szépen kirakódik, hogy mi is volt a legelején. Hogy hogyan kellett elmennie dolgozni és akkor tört ki a baj, ő pedig későn ért vissza és nem találta meg a családját, ami azóta is szörnyű bűntudatot keltett benne...
A legvégén a történetnek, felgyújtják a családi házat, ahova menekültünk. S mikor ki kellene menekülni, akkor megint ránk tör egy nagyobb hallucináció, amely pont a legrosszabb pillanatban kérik a gyermekek, hogy maradjon. Ám a maradás a halált jelentette a valós szituációban, mert mindjárt leég a ház. El lehetett dönteni, hogy meghalunk, vagy élünk tovább. Én utóbbinál döntöttem, mondván, ezzel már sehogyan sem segítek a kislányokon. 

Zene és miegymás
Szokás szerint nagyon jó a zene, a jelenetek, a grafika.
Az irányítás néha beakadt, de lehet ez nem a játék miatt volt. Nem volt rá panasz.

Röviden ez a játék is jó volt. Élvezhető és gyorsan kivehető, de lényegesen kisebb hatással volt rám, mint... amennyire az első kettő. Lehet, a második évad túl magasra helyeztette velem a mércét, de... talán egy picit többet vártam el tőle. Élveztem, ne értsétek félre. De a hatás nem volt akkora, mint a második évadban.
Ennek ellenére nagyon várom már a negyedik évadot!

~ Darwly

2017. március 9., csütörtök

Gamer #11 - Telltale - The Walking Dead - 2. ÉVAD

Üdvözletem minden pici fiókának!

A mai menüként a 2. évadot hoztam el a Telltale által készített "The Walking Dead" játékból. Ebben kegyetlenül tele leszünk spoilerekkel, tehát vigyázz, úgy olvasd el!


Az előző évad legutolsó részének lezárásával kezdeném, mint spoiler bevezetőként.
Lee meghal, megharapták, miközben Clementine után kutatott. Azonban ameddig képes volt, védelmezte a lányt és kérte, hogy menjen el, mielőtt meghal, mert nem akarja bántani. Itt ha jól emlékszem, lehetett dönteni, hogy ott maradunk vagy elmegyünk. Személy szerint én inkább elmentem, nem kívántam Lee-t járkálóként látni.

Második évad kezdete...
Most, hogy már a harmadik évadon is túl vagyok (mert annak a sokk ellenére, amit ez a második évad adott, mégis tovább folytattam, nem bírtam ki), merészen kijelenthetem, hogy ez volt az eddigi legkeményebb évad a három közül. A harmadik teljesen máshogy fog minket megtörni, mint ez.
Alábbi állításomat mi sem mutatja jobban, mint hogy az második évad első fejezetében azt látjuk, hogy Clementine az előző évadból megismert Omiddal és Christa-val ment tovább. Christa és Omid egy párt alkotnak, a babáról beszélgetnek, amit hamarosan megszül Christa. Találunk is egy mosdót, ahol körbenézünk, hátha rálelünk valamire. Mi, Clementine szemszögéből látunk mindent és felfedezzük a lány wc-t. Azonban sajnos valaki más is rátalál a helyre, aki nem éppen túlzottan barátságos. Omid utánunk jön, megpróbál segíteni ám... halál lesz a vége. Bárhogyan döntünk, meghal. 
S így kezdődik a második évad! Máris egy halállal, máris a letargiával, máris mindennek az elromlásával. Nem állítanám, hogy az első évadban minden jó volt, de emlékeim alapján, azért ott voltak jobb részek is. Ám ez a második évad nagyon kevés boldogabb pillanatot és annál több idegileg felőrlő jelenetet tartalmazott, amelyek után sokszor elgondolkozik az ember, hogy jól döntött-e.

Clementine, a túlélő, a legfelnőttebb, a lány, akire mindenki támaszkodik
Clementine, mindössze egy 11 éves kislány, aki a zombi apokalipszis közepén van és kénytelen ebben a világban túlélni és FELNŐNI. Valószínűleg a körülményeknek köszönhetően nagyon gyorsan eléggé éretté válik és komollyá. Igaz, olyan dolgokról még fogalma sincs, amiről már tinédzser korunkban tudunk (szex), ennek ellenére ő a legérettebb sokszor. Bár az, hogy erről nincs fogalma, amit a végén tudunk meg, eszünkbe juttatja, hogy ő még csak egy kisgyerek. Ez egy nagyon jó pontja a játéknak.
Mégis. 
Ez a lány egy igazi túlélő, ahogyan látjuk a sztori folyamán. Christa-val mennek tovább, akinek már nincs gyereke. Nincs kitárgyalva, hogy mi lett vele, de nincs velük. Lehet elvetélt, lehet meghalt, nem tudni. Ezt a szálat picit hiányoltam, mert még mindig tudni szeretném, hogy mi lett vele. Viszont ketten elkeverednek egymástól, mikor tábor tüzet vertek, mert valakik rájuk támadtak. Ismeretlenek. Így miután végig megy a menekülés és mi beleesünk a folyóba, de túléljük, akkor magunktól kell utat találnunk. Megharap minket egy kutya (bármit teszünk, nem lesz másképp, sajnos), s ránk talál két ember, akik megmentenek és elvisznek a táborukhoz ééés a bizalmatlanság miatt nekünk kell összevarrni a sebet, vagy meghalunk
Mi a bizalmatlanság tárgya? "Mi van, ha egy járkáló harapta meg?" Teljesen jogos kérdés és sajnos itt az őszinteség annyira nem számít, hogy "pazarolják ránk a kötszereket". Szóval ebből az esetből teljesen látszik, hogy ez a lány mindent megtesz a túlélésért és olyan ember, aki túl is tud élni. Hála Lee-nek.
Azonban a történet folyamán, bármennyire is érett ez a lány, kemény, talpraesett és megbízható... mégis iszonyatosan fura érzés, mikor a fejezeteken haladva minden felnőtt úgy kezel minket, mintha... mi lennénk a csoport vezetője. Nincs kimondva és állítólag nem mi vagyunk azok, ennek ellenére a fontos döntések rajtunk múlnak. Sok embert, mi tudunk kezelni és MI VAGYUNK AZOK, akik összetartják a csoportot, mindannak ellenére, hogy újak vagyunk. 
Olyan szinten megbíznak bennünk, hogy megbeszélik velünk, ha valaki fura. Utolsó pillanatainkban az emberek, megkérik, hogy vigyázzunk XY-ra. És ez mind szép és jó, ám... iszonyatosan durva.
Érted, hogy Clementine megbízható személy és az is, hogy ritka talpraesett. Ám mégis egy gyerek és ezek az emberek ezt teljesen elfelejtik, amivel valamilyen szinten árthatnak is neki. Mindenki benne bízik meg és tényleg ő hozza a döntéseket. 

A sztori közepén összetalálkozunk Kenny-vel újra, akiről azt hittük, hogy halott. Ez mind szép és jó és én kifejezetten örültem neki, de sajnos Kenny újra be fog kattanni. Mondtam, hogy tele van spoilerrel! Ne nézz rám! 
Szóval újra bekattan és akkor csak ránk hallgat. Mi vagyunk, aki meg tudja állítani őt. S később lesz egy lány, Jane, aki szintén kissé szeszélyes és mindössze bennünk bízik. Szinte őt is mi irányítjuk. Szinte mindenki tőlünk függ, hozzánk kötődik és a mi kezünkbe adta szinte az életét. És amikor választani kell két ember között...
Iszonyatosan furcsa és durva ez. Nem tudom máshogy megfogalmazni, sajnos. Persze, értjük a sztorinak a lényegét és nem is bicsaklik meg. Pont, hogy jó, mert ilyen hatással van rám. Csak... ő egy kislány és ő vezeti az embereket, bárki bármit mond. Lehet névleges vezető, ám mégis a mi kezünkben van a döntés Clementine által. És ez nem stimmel, ilyen nincs a való világban... bár ebben a környezetben megtörténhet... talán.

A legdurvább évad eddig
Az egész évad nagyon megterhelő volt idegileg. Folyton azon gondolkoztam, hogy vajon jó döntést hoztam, mert sajnos bármit tettem, nem tetszett a végeredmény. Egyszer újrajátszottam egy fejezetet, mert annyira kiborultam a végeredmény miatt. És mi lett a végeredménye? Jobb lett? Nem, dehogy. Ezért eldöntöttem, hogy többet nem teszem.
A sztori, ahogyan haladtunk tovább, egyre nagyobb pocsolyába vitt minket. A lényege az, hogy ki akarunk mászni, meg akarunk tartani egy kártyavárat, ám ez így is úgy is összedől. Úgy érezzük és ja, a végére tényleg ez lesz.

Befogadnak végre a csoport, ám van egy idióta, Carver, aki kissé olyan lehet, mint a Kormányzó az eredeti sorozatban, vagy mint most Nagen a hatodik évadban. Olyan jellegű vezető. Talán inkább Nagen-re hasonlít viselkedés szempontjából.
Szóval jön ez a Carver, keresi az új csapatunk tagjait, mert valahogy rájuk talált. Vissza akarja őket vinni, s na miért? Mert van ott egy terhes nő is, Rebecca, akinek a gyere valószínűleg Carver-é. Ez csak azért ciki, mert a férje még él Rebecca-nak. Mindegy. 
Megpróbálunk elmenekülni, összeakadunk Kenny-vel és a társaságával, ám aztán fogságba kerülünk, elkap minket Carver, majd kiszabadulunk, de többen is meghalnak, mint terveztük. Tovább megyünk, Kenny megőrül, Rebecca szül, közben járkálók elől menekülni. Keresni egy új helyet, hogy jobb legyen mindenkinek, első sorban a babának, ám megint támadás, aztán még meg is hal Rebecca, végül pedig menedékre lelünk. Azonban jön egy árulás a csoportban, majdnem meghalunk, de túléljük. Így maradunk a végén Jane-vel, Kenny-vel és a babával. Jane és Kenny veszekednek, a végén meg egymás torkának esnek Jane kis csele miatt és a legvégén el kell dönteni, hogy melyiküket öljük meg. És hát... én Kenny-t választottam, őt öltem meg, mert tényleg nem volt már beszámítható és nem foghattam mindig vissza... Aztán kiderül, hogy az állítólag halott baba rendben van és ott vagyunk Jane-vel, aki hazudott és így meghalt Kenny és meg kell bocsátani neki. Már ha szeretnénk. Én megbocsájtottam. 
S itt vagyunk, összedőlt kártyavárral. Visszamegyünk oda, ahol Carver kis bázisa volt és elkezdünk felépíteni valami újat. Lehet választani a végén, mert jön egy család. Eldönthetjük, hogy velük vagy nem velük megyünk tovább. Én úgy döntöttem, velük. Szeretnék megbízni az emberekben mindezek ellenére.

De amiket felsoroltam, láthatjátok, hogy az egyik rosszból kerültünk a másikba. Tele voltunk morális kérdésekkel, amelyekről döntenünk kellett, hogy mit választunk. Ez vagy az, ez vagy az. S az a baj, hogy szerintem ez az évad tipikusan olyan volt, aminél bárhogyan döntesz, úgy is rosszul fogod érezni magad.

Lezárásként a többi
A zene még mindig iszonyatosan a jó. A történet vezetés is, a feszültségkeltés. A látványvilág gyönyörű... Minden teljesen jó.
Talán annyi, hogy kicsit már fárasztó volt, hogy mindig újabb rosszabb helyzetbe kerültünk és kezdett ez talán monotonná válni. Ám ettől függetlenül élvezhető, nagyon jó játék és idegileg teljesen kikészíti az embert.
Tehát értelemszerűen mindenkinek ajánlom!

~ Darwly

2017. március 7., kedd

Gamer #10 - Telltale - The Walking Dead - ÍZELÍTŐ

Üdvözlet minden pici fiókának!

 Mai terítékünk igaz, nem egy horror játék, de mindenképpen egy olyan alapmű, melyről mindenképpen érdemes beszámolni!


A Telltale által kiadott, The Walking Dead kaland játék, amelyet most picit boncolgatni kívánok. Elsőként is az, hogy ez a játék nem újdonság, 2012-ben adták ki különböző platformokra, köztük pc-re is, amin én magam játszottam.
Azért is emelem ki, hogy kik által lett kiadva ez játék, mivel van egy másik ugyanezen a néven. Ahogyan egy sorozat is, melyről már írtam pár szót, de lehet, újra előveszem idővel. Na, de. Mi a különbség a két játék között? Az alapja állítólag mindkettő, egy sorozaté, vagyis inkább egy könyvsorozaté és egy képregényé is, amit Robert Kirkmann készített. Ám, míg ez a játék az eredeti könyvsorozat világába visz el minket EGY TELJESEN MÁS TÖRTÉNETTEL, addig a másik játék a sorozatot dolgozza fel, legjobb tudomásom szerint. Tervezek azzal is játszani és később arról is írok pár szót.

A legelső kérdés, amit fontosnak tartok felvetni, hogy mi ragadja meg az embert ebben a játékban?
Az, hogy ez a történetre fókuszál és az ügyességre szinte semennyire. Nem fontos. A lényeg az, hogy ez egy interaktív történet.
Őszintén szólva, még sosem játszottam ilyen játékkal ezelőtt, ezért számomra egy hatalmas újdonság volt, hogy végre nem egy olyan játék jön, amiben az ügyesség sokat számít, hanem ami csak a történetre fókuszál. Most mondhatjátok, hogy "de akkor mi az érdekes benne", ám ne becsüljétek le! A játék lényege, hogy a döntéseink által szőjük a történetet. S tényleg nagyon durván. Ha rosszul döntünk esetleg, meg fog halni egy karakter, vagy megmenthetjük az életét. Ilyen mértékű erejűek a döntések, amiket meg kell hozni a játékban és rendkívül sok benne a morális döntés. Van, amelyekre végtelen időnk van, amelyekre valamivel kevesebb és a legfontosabbakra van a legkevesebb. S mikor úgy látod, hogy rosszul döntöttél, vagy nem úgy alakult, ahogyan te azt elképzelted, nagyon rosszul érzed magad. Legalábbis nekem nagyon sokszor volt mégis ilyen érzésem. És ne feledd, mindennek következménye van!
Persze, ha tényleg nagyon, de nagyoooon rossznak ítélted a döntésed, újrajátszhatod azt a fejezetet az adott epizódban, ám szerintem annyira nem érdemes. Mert így megtöröd a realitását és mégiscsak... ezzel megmásítod az őszinte döntéshozásodat, amit te szerettél volna igazán.
Érdekesség még ezzel kapcsolatban, hogy minden epizód végén ott vannak, hogy a legfontosabb döntéseknél hány százaléka a játékosoknak választotta azt, amit te. Sokszor elbizonytalanító, hogyha te a kisebbikhez tartozol, de tudod mit? Hagyjuk a csordaszellemet, nem biztos, hogy az a jó választás!

A játék történetének kezdete...
Mert ugyebár, ezzel kapjátok meg az ízelítőt, hogy miért is tartom érdemesnek, hogy kipróbáljátok ti is.
Az első évaddal még pár éve játszottam és félbehagytam, de nem azért, mert rossz lett volna a játék. Hanem azért, amit most érzek: lelkileg le vagyok terhelve és őszintén, szerintem várok még a harmadik évaddal. Emiatt nem emlékszem pontosan és nem tárgyalnám túl sokat.

Röviden az első évad úgy kezdődik, hogy megismerkedünk főhősünkkel Lee-vel, aki egy rendőrautóban utazik. Hogy miért? Mert azt hiszem rajta kapta a feleségét, ahogyan megcsalta és elpattant az agya így... megölt egy embert. Nem túl vidám történet. Ám pont akkor, mikor utaznak szépen a börtönbe és beszélgetünk a rendőrrel Lee személyében, szépen beleütközünk egy JÁRKÁLÓBA. Baleset, rendőr meghal és nekünk ki kell jutnunk.
Lassan rájövünk, hogy itt elszabadult a zombi apokalipszis, habár ilyen nyilvánvalóan itt sincsen kimondva. Egyáltalán nincs. Mindössze, tudjuk, hogy ez van. S a lényeg nem más, minthogy túléljünk. Rátalálunk egy kislányra is, Clementine-ra, akire a bébiszitter vigyázott, míg a szülei elutaztak. Ám a bébiszitter nem élte túl, átalakult és a lány egyedül maradt, akit Lee magához vett minden szó nélkül. A cél pedig nem más, mint Atlanta, hogy megtaláljuk Clementine szüleit!
Ez az első évad is eléggé kemény érzelmi szempontból, de nagyon jó a története is. Lee és Clementine közti kapcsolat pedig nagyon aranyos és megható. Ahogyan Lee gondoskodik róla, mint a lányáról... Nagyon rendes és nagyon könnyen megszeretjük őket.

Grafika, zene, miegymás
Őrületesen jó munkát végeztek. Mindennel.
Grafika: egyszerűen imádom. Ha így fogok tudni rajzolni, akkor boldog ember leszek, mert ez csodálatos. Az egész olyan rajzfilmes stílusban lett elkészítve, de úgy, mintha egy élő ember fotóját rajzolnánk át élesebb vonalakkal. Ha valaki csinált ilyet, akkor tudja, hogyan értem. Nagyon jó ránézni és kidolgozott munka, igényes. Egyszerűen szemgyönyörködtető és nekem sokkalta jobban bejön ez az ábrázolási világ, mint az Assassin's Creed játékoké.
Zene: Odatették magukat, mindig a témához passzoló és bármikor rágondolok, meghallom, libabőrös leszek.
Történet: Nagyon jó, élvezhető, követni akarod. Folyton tovább akarsz menni és mindig kelti benned a feszültséget. Nagyon nagy hatással van az emberre.
Röviden ez lett volna a kis ízelítőm ebből a játékból, mindenképpen próbáljátok ki! Hamarosan jön egy részletesebb elemzés a második évadról és akkor ezután mindegyik évadról fogok írni egy-egy cikket!

~ Darwly

2017. február 16., csütörtök

IMDb: a meghatározó alap

Üdvözletem minden fiókának!

Kíváncsiságból, betegségem alatti időt arra szántam, hogy megnézzem IMDb-n mik a legmagasabb illetve legalacsonyabb pontszámok.



Azért találtam érdekes témának, mert mostantól úgy kívánom bevezetni minden egyes film véleményezést, hogy egy IMDb pontszámot is mondok Nektek. De miért? Miért számít olyan jónak ez a weboldal, miért ez az alapkő? 
Röviden azért, mert ez a legnépszerűbb oldal, ahol a filmeket lehet értékelni és egyben majdnem a legmegbízhatóbb. Igaz, itt is már futottunk zsákutcába és nagy tévedésbe, de ennek ellenére is többségében korrekt volt a pontozás.

Emiatt, hogy ez a legpopulárisabb hely, ahol lehet értékelni a filmeket, megnézegettem Nektek alapként, hogy mi a legjobb film egyáltalán ezen az oldalon szimplán, illetve külön a horror és thriller kategóriában, s ugyanezt megtettem a fordítottjával, azaz a legrosszabbakkal. S utóbbi két kategóriából meg is fogom nézni őket, látván, hogy mi az, ami a többségünk számára is a leggyűlöletesebbnek ítéltetett. 
Kezdjük szimplán az IMDb legrosszabb és legjobb filmjével, minden kategórián belül!
Legjobb: 9,2 ponttal holtversenyben "A remény rabjai" és "A keresztapa" c. filmek. (Mindketten krimi és dráma műfajúak.)
Legrosszabb: 1,5 ponttal (huhú) a "Kod Adi K.O.Z" c. film, ami krimi és misztikus műfajú. Ez meglepő volt számomra, mert egyrészt egy 2015-ös filmről van szó, másfelől nem horror műfajú. Szeretem én a horrort, de ismerjük el, hogy abban nehéz jót alkotni. Ti is tudjátok, hiszen ha visszanézzük az eddigi horror film elemzéseket, hány szólt arról, hogy "ez bizony egy jó horror film"? Na, látjátok.

Legrosszabb és legjobb horror filmek az IMDb-n
Legjobb: 8,5 ponttal (nincs 9 pontos jó horror film...) "A Nyolcadik Utas: a Halál". Na, ezt megnézzük, hiába sci-fi, amit nem szeretek, de ha ennyire jó, akkor ránézünk. Mert állítólag ez a legjobb horror film az oldalon! S mondjuk, hogy lehet, hogy ez az eddigi legjobb horror film a világon!
Legrosszabb: 1,7 ponttal (itt viszont 2 ponttal jobb mint a szimpla filmeknél, azért figyeljétek!) "Manos: The Hands of Fate", ami egy 1966-os film. Na, megnézzük, fiókák? :D

Legrosszabb és legjobb thriller filmek az IMDb-n
Legjobb: 9,0 ponttal "A Sötét Lovag" szerepel ebben a kategóriában, de külön nem szerepel az adatlapján, hogy thriller, sem az azutánin, de... azért fogadjuk el. Majd megnézzük azt is, hátha tényleg az.
Legrosszabb: 1,8 ponttal (Dancsó Péter fanok, figyelem!!!) "Birdemic: Shock and Terror".

Összegezve, ami szerintem a legérdekesebb, hogy nincs 9 pontos jó horror film ezen az oldalon, viszont a legkedveltebb állítólag "A Nyolcadik Utas: a Halál", amit mindenképpen megnézünk ezáltal. Ez egy klasszikus horror film is, tehát előbb-utóbb sort kerítettünk volna rá.
Másfelől viszont a legrosszabb film az se nem horror, se nem thriller (előbbi kicsit meglepő), hanem misztikus és krimi műfajú film.

~ Darwly

2017. február 10., péntek

Horror filmek #13 - Horrorra Akadva

Haaaaaaalihó, édeseim!

Említettem, hogy az elemzésből nem maradhat ki a Horrorra Akadva, amit már egy jó ideje terveztem kiteríteni a boncasztalra, csak hát ismertek, elég nehezen emelem fel a lusta seggem, hogy bármit is csináljak. De, most megírtam, szóval lássuk a semmit.



Magyarságunk jelképeként itt is sikerült rendesen lefordítani a címet, mert mindenki tudja, hogy a Scary Movie, az azt jelenti, hogy Horrorra Akadva, nem azt, hogy "Ijesztő Film". De aki esetleg nem tudta volna, az gondolkozzon el azon, hogy a cím átírói, vagy ő nem tud angolul. Mindegy, apró baki, ami mindenhol fellelhető, elnézzük.

Szóval, csapjunk is bele. A sztoriról nem akarok túl sok mindent mondani, mert alapvetően ezek a filmek (összesen öt) más horrorokra épülnek, nagy elemeket átvéve, mixelve és kiparodizálva. Lényegében, az öt film alatt végigkövethetjük Cindy horrorisztikusan rémes-véres, belekkel gazdagított mindennapjait, míg ő próbálja élni unalmas és hétköznapi, jelentéktelen mindennapjait. Szóval a katyvasz adott, a történet adott, nézzük, mi sült ki belőle.

Én azt hiszem, egy-két dologtól eltekintve érdemes egy esélyt adni a filmeknek. Masszív horror rajongóknak nem ajánlanám, elvégre ebben a műfajban elég gyengén teljesít, viszont a humorban nincs hiány, garantálom, hogy minimum egyszer röhögőgörcsöt lehet alatta kapni. Előnyben a morbid, ironikus, vagy idióta viccek kedvelői, hiszen a film nagyrészt ilyenekre épít, ám található benne jóóó sok jellemkomikum (jajj ne! A magyar irodalom egy fogalma! Reaper művelődik! ITT A VILÁG VÉGE!!), szóval ebből kifolyó kínos jelenetekben és szexviccekben sem lesz hiány.

Ha megengedtek egy kis személyes véleményt, szerintem a második film a leggyengébb. Elég pocsékra sikeredett (márpedig az én véleményem szent és sérthetetlen, nem igaz?), az eltúlzott szex poénok miatt. Értelmes horror meg alig volt benne. Azt a jelenetet a mai napig nem vágom, mikor a pasi az ágy alól mászik, ki, és utánanyúl egy-



Amelyiket viszont nagyon ajánlom, az az első és a harmadik. Az első nagyrészt a sikoly alaptörténetére épít, és már a nyitójelenettel megmutatja, hogy mit is kell várni a filmtől. A harmadik a Kör című horrort veszi alapul, és hát… Nekem ez a kedvenc részem az összes közül, és szerintem ez mindent elmond.



Összegezve, én mindenkinek ajánlanám, hogy tegyen vele egy próbát, bár ne várjon valami sok horrort benne a művéren kívül. Mivel paródia, így nincs igazán mit kritizálnom rajta (öt film, rég láttam, lusta vagyok, le lehet szólni), mivel kikritizálja ez önmagát. Szóval, ha még az enyémnél is jobb horror kifigurázást akartok, megfilmesítve, mindenképp nézzétek meg! Aki meg ideg szempontjából már túlságosan acélozott egy ilyen gyatra cucchoz, annak csak azt tudom mondani…

GERAPPAAAAAAAAAA!!!



~ Reaper

2017. február 8., szerda

Horror filmek #12 - Álmos-völgy legendája

Álmos völgy legendája.
Igen.
Idáig süllyedtem.

Oké, hogy némileg magyarázatot adjak rá, az egyik szektás haverom nagy Johnny Depp rajongó, és állította, hogy jó film lesz.


Már nem él.

De hát ha már megnéztem, akkor megosztom veletek, hogy miért is NE akarjátok megnézni ezt a 139 perc felesleges unalmat, ami csak elveszi az időt az értékes és meglehetősen rövid életetekből.

Tudjátok, jó szokásom, hogy filmek alatt jegyzetelek, hogy mindenre emlékezhessek, ami fontos, és hogy minden reakcióm meg tudjam veletek osztani. De ezt a filmet még csak nézni is fájdalmas volt, nemhogy le is írni, hogy mi volt benne. Komolyan, egyszerűen fizikai fájdalmat okozott, hogy bármit leírjak, de kitartottam és még nem robbant fel az agyam tőle.

Akkor, kezdjünk is bele.

A film egy 99'-es borzadály, állítólag horror, de az akkori mércén sem lehetett valami nagy sikere, ha megnézzük, mi más készült még akkor (khm khm Blair Witch). A rendező tapsot érdeme, amiért kihozta belőle a legjobbat, Andrew drága meg, a forgatókönyvíró egy lenyakazást a saját kreált borzadványától, de erről mindjárt mesélek.

A film egyből belecsap abba, amibe kell, azaz lefejeznek 3 random embert, akikről később kiderül, hogy fontosak voltak. Mindegy, lényeg, hogy már itt látszik, hogy nem volt elég pénz normális effektekre egy jó horrorhoz. Lapozhatunk.

Miután megismerjük a film lényegét, megtudjuk, hogy 1799-ben vagyunk, és New Yorkból elküldenek egy Crane nevezetű orvos/nyomozó/Sherlock szerű alakot ebbe az Álmos-völgy FALUBA (igen, Álmos-VÖLGY FALU, könyörgöm, csak nekem kiakasztó ez??), mivel nem ért egyet a kornak megfelelő barbár nyomozási és elítélési ÉS rabtartási módszerekkel. Szóval kap egy feladatot, hogy hé, itt lefejeztek 3 embert, menj és oldd meg, akkor majd megreformáljuk itt a helyet, mert igazad van. Nem is kell több, Crane összecuccol, megmutatja a kamerának a lukacsos tenyerét, és el is megy a faluba. Ott aztán meglát egy nőt, akibe azonnal belezúg (mert egy istenverte horror sem életképes istenverte románc nélkül) de persze erre csak sooookkal később ébred rá. Beavatják a történtekbe, és hogy van egy "fejetlen lovas" legenda, és állítják, hogy él és most sorozatgyilkosnak állt, mert a síron túli élet már túl unalmas.

Itt már kezdett körvonalazódni, hogy ez a film egyszerűen katasztrofális (bár ez már az első lenyakazásnál látszott), és furán néztem a szektás tagra, de ő esküdözött, hogy jobb lesz a film, szóval csendben néztem tovább, miközben már a hatodik tollamat törtem el unalmamban.
Időközben újabb gyilkosság történt, kiderül, hogy a gyilkosságoknál a fejet be is búrta az illető, így felmerül a kérdés: Vajon ki lehet ennyire fejmániás, esetleg pszichopata, vagy egyszerűen csak síkhülye, hogy fejeket gyűjtsön? Senki, hiszen ez a fej nélküli lovas lesz!
Kiderül, hogy egy korábban megölt nő amúgy terhes is volt, tehát a gyerek fejét is bebúrták, ami majd fontos lesz a történet szempontjából, de ennél a pontnál már azt sem tudtam, merre van előre, annyira agysejtgyilkos volt a film. Mindegy, nézzük a boncolást. Aha, egy hullából, ami már másfél hete áll, nem fröcsög ki kecsapszerű friss vér, tudtátok? Mert a filmkészítők nem igazán. Ja és ha ez nem lenne elég, akkor a csávesz miután felnyitotta szerencsétlen nőt, szinte úszott a vérben. Komolyan, egy fertőzés senkinek nem jutna eszébe? Ez egy halott, könyörgöm, ki tudja, milyen kémiai folyamatok mentek végbe már benne…

Oké, folytatom, igyekszem nem kiakadni, bár nem ígérek semmit.

Óóó, nézd már, visszaemlékezés! A kedvencem! Zavaros képek a kiskorából! Milyen meglepő, az anyja kedves volt vele, az apja meg nem!
Ééés, vissza is a sztoriba. Csak hogy haladjon a szerelmi szál, a korábban látott nő, csodás magyar kiejtéssel KATrina mesél kicsit a családjuk történetéről, majd elviszi egy régi romos házhoz, ahol a csávó megmutatja neki a pörgethető madárpapírját.
Valami főbb csávó, aki ránézésre egy összeesküvésben van benne (mert sejtelmesen veszekedett 4 másik fontos emberrel) menekülni akart a városból, ezért Crane utána megy, hogy kikérdezze, honnan is tudott róla, hogy a nő terhes volt. A halott nő. Mert hogy ő tudta. Már kezdtem elveszteni a fonalat, bocsesz. De, még mielőtt megmondhatta volna, ki az apa, jött a lovas és huss lefejezte a csáveszt, de Crane-t nem, aki emiatt másnap sokkot kapva szorongatta a takaróját.
Nézd már, még egy emlékezés, aminek még kevesebb értelme van, mint az előzőnek! Hopp, már el is tűnt. Oké, mindegy, vissza a jelenbe.

Crane elhatározza, hogy szembenéz a természetfelettivel, és kimegy az erdőbe az időközben összeszedett kissráccal, aki az egyik áldozat fia volt. Szóval, mennek, találnak egy barlangot, és hát mivel ők nyomoznak, be is mennek. Odabent aztán egy boszit találnak, aki kitessékeli a fiút, és előhívja a "másik énjét". Oké, gondoltam, ennél csak nem lehet rosszabb. Aztán a nő szeme KONKRÉTAN KIUGROTT A HELYÉRŐL, miközben az arcomba visított, én meg démon létemre nyúltam volna a keresztért, hogy elkergessem azt a katasztrof
ális, rajzfilmes, poénra vett figurát, aki aztán Crane arcába vetette magát, hogy elverselje neki, hol találhatja meg a lovas sírját.
Időközben összefutnak Katrinával, és így hármasban meg is találják a csodás fát, ami vérzik, ha belecsapnak egy baltával. Megoldás? Csapkodjuk még!! Szóval, ahogy Crane ismét vérrel borítja be az arcát valaminek a feldarabolásával, megtudhatjuk, hogy a fa BELSEJÉBEN vannak a FEJEK, amiket a lovas hazahozott emlékbe. Ja nem, amúgy a saját fejét keresi, de lényegtelen.
Ahogy Crane megkerüli a fát, laza földet talál, ami tökéletes a petúniaültetésre, így neki is áll ásni, csakhogy jövőbeli virágoskertje helyén talál egy fejetlen csontvázat. Következtetés: a fa egy átjáró két világ közt. WOW! Ez aztán a modern és racionális felfogás! Tapsot érdemel!!!

A lovas időközben megunta, hogy egy fa belsejében lakik a fejeivel, szóval kijön nyújtózkodni, megpördül háromszor, bemegy a faluba, megöl 3 embert, és vállon szúrja Crane-t, aztán megy vissza aludni. Oké, ez volt az a pont, mikor már a fejemet vertem a falba, de a szektás arc még mindig azt mondta, hogy még nem is ez volt a legjobb, szóval letöröltem a homlokomról a vért, és visszaültem nézni.
Szóval, Crane kilogikázta, hogy a lovas csak a fejét akarja, és akinél a fej van, az irányítja. Elmegy a jegyzőhöz, ott kiderül, hogy a két megölt első ember (wow) telke valakinek kellett, de közben a férfi házas volt a nővel aki terhes volt, így őt is kinyírták, a többit meg azért, mert tudtak a dologról. Vagy valami hasonló. Jaaaa, és kapunk még egy emlékezést, hogy Crane apja egy vasszűzbe tette az anyját, mert boszi volt (????), és mikor a srác ezt meglátta, beletenyerelt a szögekbe, ezért lukacsosak a tenyerei. Jó, hogy erre is rájöttünk, igaz semmi köze a sztori folyásához, de köszönjük, most már több az életem valamivel. Bah.

Közben összehívnak egy népgyűlést, hogy megbeszéljenek dolgokat, de akkor Katrina mostohaanyját kinyírja a lovas, mindenki bekempel a templomba, mert nekik az ott jó, a lovasnak meg rossz, mert szentelt föld. De kicselezi a dolgot, mert szerez egy nem megszentelt kerítés darabot, köt rá egy kötelet, és suttyomban megdobja vele Katrina apjának szívét, hogy bebúrhassa a fejét. Az egyetlen jó jelenete a filmnek, ahogy átszúrja a karó, komolyan, még értékelhető is volt.
Mivel Katrina rajzolt egy szemes pentagrammot a padlóra (illumináti!!!), mindenki feltételezi, hogy ő idézte meg a lovast, Crane le is akar lépni, de akkor rájön, hogy ő a film elején kapott egy könyvet varázsigékről a csajtól. No lám, a pentagram egy védelmező kör volt… Remek.

Közben a mostoha visszatér, elviszi a csajt egy malomba, ahol elmondja, hogy nála van a koponya, felfedi a szörnyű háttérsztoriját és a célját, majd a csajra küldi a lovast. Itt van egy üldözéses jelenet a malomban, ami valamilyen oknál fogva fel is gyullad, kimenekülnek, és az üldözés szekéren folytatódik, aztán már majdnem megöli a lovas Katrinát, de akkor Crane megszerzi a koponyát, visszaadja neki, és annak erre visszanő a bőr a fejére. Majd felkapja a mostohát, valamilyen oknál fogva megcsókolja, de úgy, hogy közben véresre harapja (ja mert hogy amúgy hegyesre reszelte a fogait, mert az parább), majd elvágtat vele a fejekkel teletömött fa mélyére, de a nő véletlenül a kezére csukja a gyökereket.

Ezután Crane és Katrina boldogan költöznek New Yorkba, hogy megfeledkezzenek arról, hogy a nő képes varázsleveseket főzni. Fin.

Ekkor volt az a pillanat, mikor egy öt percig csak a haveromra pislogtam, hogy ez mégis mi volt, majd átvágtam a torkát, hogy kicsit lenyugodjak. Most már jobban vagyok. Ő is jobban lesz, a pokol szívesen várta már.
Összességében… Ne. Csak ne. Ez a film… Ne.

De kicsit konkrétabban:

Nem horror, bár ez már az elején nyilvánvaló volt. Oké, tele van vérrel, de semmi para nincs benne, a főgonosz pocsék és unalmas, kiszámítható és bárki, aki ismer legalább egy fejetlen lovas legendát, az tudja, mi a sémája a dolognak. Fej -> nincs fej -> Grrr. Szóval erről ennyit.
Az alapkoncepció jó lett volna, ha nem adják el már az elején, hogy mi is a sztori. Ha mondjuk úgy kezdik, hogy fogalmuk sincs a fejetlen gyilkosról, ha a boszikat kicsit jobban belevonják, ha a misztikát nem tették volna ennyire röhejessé, még elment volna. De ez egyszerűen csak kiakasztó volt.

Azt mondjuk nem tudom feldolgozni, hogy kaphatott ez 8.3-as értékelést port-on, vagy, hogy hogy lehet, hogy mindenkinek tetszett a film. Ha eltekintek a horrortól, mert igen, mint film, úgy is tudok tekinteni rá, még akkor is fájt a fejem, ahogy végignéztem, és nem, nem azért, mert egymás után hatvanhétszer vertem bele a betonfalba. Csak az egésznek a parodikus jellege, hogy egyáltalán nem lehetett komolyan venni azt, ami történt, mikor csak úgy repkedtek a fejek.


A színészeknek egy hatalmas respect, hiteles volt a színészi játék, Johnny Depp a szokásosat hozta, a jelmezek fantasztikusak voltak, elismerem, a helyszínekre és a kameraállásokra viszont nem adok olyan sokat.
Ha valakinek tetszett a film, vagy még ezek után is megnézné, és úgy gondolja, jó volt, őszintén szeretném tudni, hogy miért tetszett nekik. De tényleg. Mi ebben az élvezhető? Mi ebben a meglepő? Mi ebben olyan jó, hogy érdemes legyen megnézni egy baseball-ütő nélkül? (akiknek nem jönne át: a baseball ütő vagy a saját fejem, vagy a képernyő bezúzására kell.)
Valaki, akárki, magyarázza meg nekem, mi volt ez a film. Bárki. Komolyan.

~Reaper

2017. január 27., péntek

A történelem kegyetlenségei #3 - A Spanyolcsizma

Szerelmetes fiókáim! 

Harmadik részünk alanya a Spanyolcsizma lesz maga. Egy "cipellő" mely picinyke lábszárcsontjaink eltörésére igencsak alkalmas.

Ez szintén egy kínzóeszköz, amivel most megismerkedünk. Nem végeztek ki vele embereket, de egész életükre megnyomorították őket az információ, vallomások megszerzésének érdekében. 
Legelőször a spanyol inkvizíció során használták, innen is származik a neve.

Wikipédiából Spanyolcsizma
Kínzó Történelemben bemutatott Spanyolcsizma
Lényegében a szerkezet csizma alakú, vasból készült találmány volt, amelybe beleszorítva az áldozat lábait, igencsak összeszorította azokat. A "Kínzó Történelemben" az az alany, aki kipróbálta, már akkor fájdalmat érzett, mikor beletette a lábait ebbe az igencsak érdekes eszközbe. Miután az áldozat lába csapdába lett ejtve a Spanyolcsizma által, két lába közé faékeket kezdtek el verni. Ez igen nagy fájdalommal járt és sokszor el is törhették vele a csontot. Sőt, ha igazán fokozni szerették volna az élvezeteket, akkor forró vizet, vagy olvasztott ónt öntöttek rá pluszba még a sebesült végtagra.

Persze ennek a "remek" találmánynak sok-sok változata volt. A Wikipédián talált Spanyolcsizma olyan volt a leírások szerint, hogy kettő darab szorítófa közé lett beszorítva az áldozat lábai, amelyeknek szorításán állíthattak. Egyre jobban elszoríthatták, míg ugyanúgy lábszártörést okozhattak, illetve akár deszkavékonyságúra is összeszoríthatták az áldozat lábát.
Ám ezek csak kettő darab a sok közül. Még sok fajta formája van. 

Ezt a szerkezetet a 15-16. század között használták rendszeresen. Pontos évszám nincs, hogy mikor találták fel és kinek a nevéhez fűződik, mindössze annyit tudunk, hogy ezen időszakban vált igazán kedvelté. (Mint egy rossz termék leírása...)

~ Darwly