Horror filmek #21 - Megtörtént eset alapján?

Üdvözlet minden kedves, drága Fiókának!

Még a "Lake Mungo" c. filmnél megemlítettem, hogy egyszer kifejtem a nyavalyámat az olyan filmekkel kapcsolatban, amik így kezdődnek: "Megtörtént eset alapján."

Szóval, most képzeljétek el. Elrendeztek mindent, a hangerőt kellően magasra állítjátok, a képernyőt beállítjátok, hogy rendesen lássatok mindent, kényelmesen elhelyezkedtek, arra gondoltok, hogy az ajánlóban eléggé ígéretesnek tűnt a film... Majd megjelennek az első képkockák, alig telik a filmből pár perc és megjelenik az, amivel engem a világból ki lehet üldözni, ha horror filmeknél megjelenik:

Igaz történet alapján.

De miért? Mi bajom van ezzel az ártatlan egy mondattal? 

Az, hogy mérföldekről bűzlik, hogy nem igaz! Igen, laikus vagyok, igen, nem hiszek túlzottan sem a démonokban, sem a szellemekben. Ettől függetlenül szeretem, ha egy horror filmnek az ijesztő faktoraként egy szellem vagy egy démon van például beállítva, de ott is van egy bizonyos szint, hogy meddig tudom beleélni magam. Például nem hiszem, hogy a szellem oda-visszatud engem dobálgatni kénye-kedve szerint. Itt is van egy ingerküszöb a számomra, hogy mit tudnék még akár elhinni, s ezáltal megijedni tőle. Viszont ha egy ilyen témájú filmnél van kiírva az utóbbi egy sor, számomra máris elveszik a hitelesség és még szkeptikusabban állok hozzá, mint ahogyan szoktam.

Maga az "igaz történet alapján" sor nagyon jó eszköz arra, hogy a befogadó félelmével könnyebben lehessen játszani. Hiszen feltételezi az ember, hogy nemcsak úgy odarakják ezt a sort, hazudva akár, hanem tényleg, akkor egy valós eset alapján készítették el a mostan megnézendő filmet. S azáltal, hogy már az elején kapunk egy olyan üzenetet, hogy ez tényleg megtörtént, könnyebben el tudjuk hinni, s bele tudjuk magunkat élni. Hiszen a horror célja az, hogy a befogadó tudtával, de játsszon annak félelmével, míg végig tudja, hogy vele amúgy semmi rossz nem történhet ebben a pillanatban.

Tehát alapvetően ez egy hatáskeltő mondat lehet, ami már képes megalapozni az ember hangulatát.

Mikor érdemes használni, s mikor teszi tönkre már az elején a film élményét?

Ha mondjuk egy brutális sorozatgyilkosnak a történetét dolgozzák fel horror formájában, vagy még egy sejtelmesebb legendát elevenítenek meg a vásznon, akkor mondom, hogy helytálló a szöveg. Hiszen ha nem valami teljesen képtelenség következik a film története folyamán, akkor utólag pont, hogy rá is tesz az ember hangulatára, hogy "csak velem ne legyen ilyen". Ezeknél teljesen jók.

Azonban ha valami túlzott démonos, szellemes, fantázia lényes ijesztő filmről van szó, s annak az elején jelenik meg, akkor az egész filmet haza vágja. Hiszen a "megtörtént eset alapján" az ember valami reálisabbra vágyik, amit el tud hinni, hogy tényleg megvalósulhat a való életben. De ne haragudjatok, mikor például egy kislány nagyon fura és undorító módon átalakul, mert megszállta egy démon... Az nekem már nem olyan, amit be tudnék fogadni. Nem tudom elhinni, s a film is értéktelen lesz a számomra, bármennyire is el tudnám fogadni anélkül az egy mondat nélkül.

Ki mit hisz el?

Szögezzük le végezetül, hogy  különbözőek vagyunk, van aki hisz a szellemekben, van aki nem. Valószínűleg e szerint is tetszenek bizonyos horror filmek egyes embereknek jobban, egyes embereknek meg kevésbé. Ha én nem hiszek a szellemekben, de nézek szellemes horror filmet, akkor a túlzásokat inkább kiszúrom és csóváló fejjel nézem, hogy ezt már nem veszem be és kiesek a hangulatból. Viszont ha valaki hisz bennük, akkor kevésbé érzékenyebb erre, s még jobban felerősíti a félelmét a szellemek iránt, ha rendelkezik ilyennel.

Ebből adódóan is történhet meg az, hogy valószínűleg sok ember számára nem zavaró ez az egyetlen mondat, amitől nekem a maradék tollam is kihullik, ha meglátom. 

Összegezve: Azért nem szeretem ezt az "igaz történet alapján" kis szöveget, mert alapvetően nehezen ijedek meg, félek horror filmeken, mert amikkel ebben a film műfajban dolgoznak, hogy megijesszenek minket, számomra nem félelmetesek. Miért nem? Mert nem hiszek bennük, nem tudom ezáltal beleélni sem magamat. Jobban figyelek a történet menetére, hogy mennyire logikus és könnyedebben veszem észre, ha valami nagyon nem stimmel.

Lefordítva: egy kekeckedő alak vagyok.

Na, jó. Talán nem.

De lényegében az olyan filmeknél hatásosak nálam ezek a szöveg, ahol egy teljesen hétköznapi borzalmat, tragédiát, horrorisztikus élményt dolgoz fel az adott mű.

~ Darwly